Salvador Dali írott és festett művei nyomán.

„Nem kell, hogy a közönség tudja, tréfálok-e vagy sem, hiszen én magam sem tudojm.” Salvador Dali

Köszönet a Szkéné Színháznak, a Művelődési Minisztériumnak és a Virányosi Közösségi háznak az előadáshoz nyújtott támogatásért.

A Daliniáda egy nagyra nőtt katalán kisfiúról szók, aki tréfából hatalmas bajuszt biggyesztett az orra alá és a kamaszvilág gátlásai, vágyai félelmei, ábrándjai és álmai között bolyong: a teret és a gondolatokat uraló hatalmas fallikus szimbólum és az azonos nevű elhalt báty sírkövének árnyékában.

Önmarcangoló látomásainak félelmetes, ám mégis vonzó szereplői: a szeretetével gyermeke fölé tornyosuló óriásasszony, a párját felfaló imádkozó sáska, az enervált szürrealista múzsa. és amikor a gyermek, a kamasz zseni kibotorkál gyötrelmesen szép vízióinak világából, amikor kézzelfogható valósággá válik a siker és a szerelem, már vége is mindennek.

Az erős érzelmi töltéssel bíró zene, a furcsa mozgásvilág, a katalán, francia, orosz szöveg lüktetése, a Dali ihlette díszletek és jelmezek egy nem létező, mégis ismerős világba, egy „dalinista” álomba repítenek. A Daliniáda Stílusa meghatározhatatlan.

(idézet a műsorfüzetből)

Tulajdonképpen mióta foglalkoztok színházzal, mozgással?

Több mint tíz éve. Imre kilenc évet töltött a Katona Imre vezette Universitas együttesben, én Marcel Marcau-nál végzett tanulmányaim után több csoportnál is megfordultam. Jelentős időt töltöttem Malgot István együttesében. Itt találkoztam Imrével, majd az Artus Tánc- és Ugrószínházba kerültünk, amelynek körülbelül két évig voltunk a tagjai.

 
Mikor kezdtetek el a Daliniádán dolgozni?

1991 nyarán.

Honnan jött az ötlet a darabhoz?

A téma ebben az esetben valóban szembejött velem az utcán – megkaptam fordításban Salvador Dali: Salvador Dali Titkos Élete című könyvét, mely Dali valós és képzelt gyermek- és ifjúkori emlékeit idézi fel.

Hogyan határoznátok meg Daliniáda műfaját? Színház vagy inkább mozgásszínház?

Nem szeretem a „mozgásszínház” kifejezést. A színházban mindennek jelen kell lennie: látványnak – az ez iránti érzékenységet Malgot színházának köszönhetem – játéknak, mozgásnak, zenének. Azt hiszem ezzel most semmi újat nem mondok Mi mindezeket azonos súllyal próbáljuk latba vetni és egy önálló stílus kialakítására törekedtünk.

A mesemondó katalánnyelven mondja a szöveget. Ti magyarul beszéltek a darabban?

A témából adódóan nem beszélünk magyarul, hiszen a szöveg zenéje