Az Egyetemi Stúdiószínház és a Metanoia Art csoport a vizuális kötészet, a képzőművészet, a zene szintézisének a lehetőségeit vizsgálja. A több színházi előadásaink, tárlataink, happeningjeink, filmjeink, koncertjeink. Eszme-idő című előadásunkat harmincöt alkalommal adtuk elő, Magyarországon szinte valamennyi nagyobb városban szerepeltünk már.

Caspar-Symphonia (koncertanyagunk) – archaikus ipari rezgés, illetve műfaját tekintve sorolhatatlan.

Kilenc hónapja dolgozunk a Balgák kertje című előadásunkon.

Kacagó mezítelenség a Balgák kertjében.

Már jártam itt. Öröm sír. Magam voltam: Nem tudtam, hogy magam vagyok, csak, csak voltam. Mérhetetlenségem mezítelenségében álltam itt a csodátlan csoda, vagy „a kép nélküli kép”. Húr voltam a sohasem befejeződő űrhangszeren, és akkor ő megpendített… azóta rezgek. Rezeg a húrra rakódott tűzvíz-parányegész.

Szárnyamra olvadt kábelbelek emésztik a befogott ősáramokat. Sikoltok én a taknyos kölök: - Aja Aja! Verdesek… Perofériám szorításában. Mérgezett tudattal is tudom, hogy nem tudok. Nem gyermeke, csak így lehetsz mindegyiké, csak így szolgálhatod a mindenséget. Nem vagy magyar, sem sokác, sem kínai és sumér sem. Nem vagy galambmadár, sem levelibéka, sem szorgalmas méhecske. Nem vagy tánc, szó, paragrafus, szám, kérdő-felkiáltójel.

- Igen, nem vagyok Nem sem. Csak így lehetek minden, ha felismertem semmivoltomat.

Így álla színész a Balgák kertjében. Reinkarnáció. Így álla nem ember ember egy katasztrófa utáni hirtelen evolúcióban. CSEND. Egészséges keresőállapot. Újra nekirugaszkodni a lehetetlennek. Visszatérni előrefelé – de nem ismételni és nem emlékezésbe zuhanni csak-csak Napsugárirányban zárni a kört. (Belépni a szent-éj holdudvarába). Feléberendi, miközben ébresztek. Hajnali harmatcsepp-csipát túrni. Belehasítani az így-amúgy maceráló levegőbe. Mittudomén melyik évszakban. MOST. Aja… Aja... Azonnal. Mindig mosttudat hasítás. Balga karddal a fejedben.

Köd. Ő is szurkálja. A réseken át látni az állandót.

Verdesek… nem vagyok egyedül… Suhogás-dobozás rezgő dob dob harsona hangzását dobálva. Látni az állandót Látni a változatlan. Most… most… Aja… Aja! A Te fogalmi rendszeredben „végtelen tér”, az övében és a nem enyémben ÁLLANDÓ. Én Te vagyok. Te én vagyok. „Én olyan lovas akarok lenni mint a Te vagy”. Mi úton tökéletes fókuszba hág. Emésztő repülés. Most rezgés. Most súrlódás. Most izzás. Most égés… tűz… nincs idő = Eszme-idő /csak annak aki méri/. Most most Aja… Aja. A taknyos kölök ég, a taknyos kölök ég! Ég az ég. Fény.

„Fáj? Igen, nagyon.” Fájjjon minden mindenben.

„A Mindenség tűz, miként az pedig forró pára”. Most, most… Aja… Aja… Aja. Gőzölgés. Kipárolgás. Fotoszintézis. Az azonosulás fényruhája: EGY! Érted már? Állandó. Érted már? Most most zuhanás – repülés. „A fent és a lent ugyanaz” /Épülő új birodalom/ Gömbspirál. Most... most… f”eggyé tenni” a kettőt – most! „A kintit és a bentit”. Most. Most. A lentit és a fentit. Most. egy a lent-fent. SZŰZSZERELEM. NEM? EGY NEM SEM NEM NEM: IGEN. Könnygőz. Tűzkőnny. EBBERHIDSEREG. „Önmagad beutazása a mindenség beutazása.” „Kezdet és a vég” esélye. A létrontás a koporsóban /emésztődik/ átszellemül.

A hulló tollpihék között ott kacag a könnyáztatta harmadik pupilla. Az utolsó forradalom a legszebb ünnep. Most. Szabadság. Gyermek, ugye érted? Ez az állandó örökséged: az ősforrásból előrefelé, nem visszafelé.

Balga kert-színház, város, ország, föld, a mérhetetlen birodalom egy szeglet kavics.

Leltár: Állandó elfogulatlan keresőállapot: szüntelen érkezésben és születésben úton lenni. Nem leragadni, nem ismételni – gyermekként vizsgálódni – nem befejezni és nem befejeződni.

A Belső kezű Bácsik soraiból idéztem: Lao-ce, Jakob Wassermann, Hérakleitos, VHK, Weöres Sándor, Hamvas Béla, az Evangélium, Hermész Triszmegisztos gondolatait.

/o-féria