Az Egyetemi Stúdiószínház és a
Metanoia Art csoport a vizuális kötészet, a képzőművészet, a zene szintézisének
a lehetőségeit vizsgálja. A több színházi előadásaink, tárlataink,
happeningjeink, filmjeink, koncertjeink. Eszme-idő című előadásunkat harmincöt
alkalommal adtuk elő, Magyarországon szinte valamennyi nagyobb városban
szerepeltünk már.
Caspar-Symphonia
(koncertanyagunk) – archaikus ipari rezgés, illetve műfaját tekintve
sorolhatatlan.
Kilenc hónapja dolgozunk a Balgák
kertje című előadásunkon.
Kacagó mezítelenség a Balgák
kertjében.
Már jártam itt. Öröm sír. Magam
voltam: Nem tudtam, hogy magam vagyok, csak, csak voltam. Mérhetetlenségem
mezítelenségében álltam itt a csodátlan csoda, vagy „a kép nélküli kép”. Húr
voltam a sohasem befejeződő űrhangszeren, és akkor ő megpendített… azóta
rezgek. Rezeg a húrra rakódott tűzvíz-parányegész.
Szárnyamra olvadt kábelbelek
emésztik a befogott ősáramokat. Sikoltok én a taknyos kölök: - Aja Aja!
Verdesek… Perofériám szorításában. Mérgezett tudattal is tudom, hogy nem tudok.
Nem gyermeke, csak így lehetsz mindegyiké, csak így szolgálhatod a mindenséget.
Nem vagy magyar, sem sokác, sem kínai és sumér sem. Nem vagy galambmadár, sem
levelibéka, sem szorgalmas méhecske. Nem vagy tánc, szó, paragrafus, szám,
kérdő-felkiáltójel.
- Igen, nem vagyok Nem sem. Csak
így lehetek minden, ha felismertem semmivoltomat.
Így álla színész a Balgák
kertjében. Reinkarnáció. Így álla nem ember ember egy katasztrófa utáni
hirtelen evolúcióban. CSEND. Egészséges keresőállapot. Újra nekirugaszkodni a
lehetetlennek. Visszatérni előrefelé – de nem ismételni és nem emlékezésbe
zuhanni csak-csak Napsugárirányban zárni a kört. (Belépni a szent-éj
holdudvarába). Feléberendi, miközben ébresztek. Hajnali harmatcsepp-csipát
túrni. Belehasítani az így-amúgy maceráló levegőbe. Mittudomén melyik évszakban.
MOST. Aja… Aja... Azonnal. Mindig mosttudat hasítás. Balga karddal a fejedben.
Köd. Ő is szurkálja. A réseken át
látni az állandót.
Verdesek… nem vagyok egyedül…
Suhogás-dobozás rezgő dob dob harsona hangzását dobálva. Látni az állandót
Látni a változatlan. Most… most… Aja… Aja! A Te fogalmi rendszeredben „végtelen
tér”, az övében és a nem enyémben ÁLLANDÓ. Én Te vagyok. Te én vagyok. „Én
olyan lovas akarok lenni mint a Te vagy”. Mi úton tökéletes fókuszba hág.
Emésztő repülés. Most rezgés. Most súrlódás. Most izzás. Most égés… tűz… nincs
idő = Eszme-idő /csak annak aki méri/. Most most Aja… Aja. A taknyos kölök ég,
a taknyos kölök ég! Ég az ég. Fény.
„Fáj? Igen, nagyon.” Fájjjon
minden mindenben.
„A Mindenség tűz, miként az pedig
forró pára”. Most, most… Aja… Aja… Aja. Gőzölgés. Kipárolgás. Fotoszintézis. Az
azonosulás fényruhája: EGY! Érted már? Állandó. Érted már? Most most zuhanás –
repülés. „A fent és a lent ugyanaz” /Épülő új birodalom/ Gömbspirál. Most...
most… f”eggyé tenni” a kettőt – most! „A kintit és a bentit”. Most. Most. A
lentit és a fentit. Most. egy a lent-fent. SZŰZSZERELEM. NEM? EGY NEM SEM NEM
NEM: IGEN. Könnygőz. Tűzkőnny. EBBERHIDSEREG. „Önmagad beutazása a mindenség
beutazása.” „Kezdet és a vég” esélye. A létrontás a koporsóban /emésztődik/
átszellemül.
A hulló tollpihék között ott
kacag a könnyáztatta harmadik pupilla. Az utolsó forradalom a legszebb ünnep.
Most. Szabadság. Gyermek, ugye érted? Ez az állandó örökséged: az ősforrásból
előrefelé, nem visszafelé.
Balga kert-színház, város,
ország, föld, a mérhetetlen birodalom egy szeglet kavics.
Leltár: Állandó elfogulatlan
keresőállapot: szüntelen érkezésben és születésben úton lenni. Nem leragadni,
nem ismételni – gyermekként vizsgálódni – nem befejezni és nem befejeződni.
A Belső kezű Bácsik soraiból
idéztem: Lao-ce, Jakob Wassermann, Hérakleitos, VHK, Weöres Sándor, Hamvas
Béla, az Evangélium, Hermész Triszmegisztos gondolatait.
/o-féria
|