A Civil Negyed Színházi Társulás 1993-ban alakult. Alapító tagja: Juhász Anikó mozgástervező, Berzsenyi Krisztina és Ágh Márton a Képzőművészeti Főiskola díszlet-jelmez szakos hallgatói. Első közös produkciójuk az Egyetemi Színpadon bemutatott “Szín és más” című mozgásszínházi előadás.

SZÍN

“Vonuljatok fel szép halkan. Fehér? Nem, fekete. Fekete vagy fehér? Vagy kék? Vörös, zöld, kék, fehér, vörös, zöld, sárga, mit tudom én. Lassan elhalványultok, visszatűntök a múltba… De ma este fölidéztek benneteket, hogy jelen legyetek ezen a titkos ünnepen.”

MÁS

“és akkor mi lesz belőled? Üvegdarabok… törött üvegdarabok… üvegcserép… hulladék… Vagy ha szebben akarom mondani: szilánk, törmelék.

(GENET)

A színpadi tér egy szobát mutat, ahonnan egy folyosó vezet kifelé (befelé?), amely lehet csapda, átjáróház egy előszobája valaminek, egyszerre sugallva a zárt és nyitott tér érzetét. A darab központi figurája a Férfi, akiről nem tudni, hogy érkezik vagy menekül. Kitörési kísérleteinek főszereplője a Nő, aki hol fiktív társként, hol a Férfi torz Tükreként jelenik meg, hol részt vesz, hol csak sugall, médium és rendező is egy személyben. Segítséget mégsem nyújthat, hiszen a Férfi a realitások és víziók hatására egyensúlyozva ördögi körben létezik.
Saját magányának áldozata, de okozója is egyben.

“Látszólag lazán kapcsolódó, változó ritmusú epizódokból állaz előadás, melyekből mégis kialakul egy egységet teremtő, átfogó ív, amint az egyes jelenetek hatása egymásra épül. A két test félelmei, feszültségei, fájdalmai, küzdelmeik és engeszteléseik egyre hevesebben sodornak magukkal és zaklatnak fel ugyanakkor. A végletes szenvedélyek és a végtelen kiszolgáltatottság összecsapásait borzongató érzékletességgel követi a harmadik, szinte egyenértékű szereplőnek tekinthető zene. Viszonylag egyszerű alapelemekből és motívumokból, de választékosan alakított a látványvilág, azonban kifejezetten a színészi jelenléttől lelkesül át vagy éppen lelketlenkedik el. Az előadás hangsúlyait és legizgalmasabb pillanatait a Nő (Berzsenyi Krisztina) színrelépései jelentik, a Férfi (Ágh Márton) folyamatos jelenléte inkább csak összeköti ezeket az epizódoka. Bár némileg enyhít rajta az utolsó jelenetekben megjelenő törekékes verbalitás, de igazi feloldás nincs, és nem is lehet a fokozódó feszültség alól.”

BODNÁR KRISZTINA