A Dream Team előadásaiban a táncszínházi formákat metaforikus színpadi képek, erőteljes látványelemek, gesztus értékű szövegidézetek egészítik ki. Első előadásuk, a Daliniáda, Salvador Dali műveinek ihletésére született, felhasználták benne a festő életrajzát is. Második bemutatójuk ihletője Bruno Bettelheim amerikai gyermekpszichológus könyve. A mese bűvölete a bontakozó gyermeki lélekre.
Egyik esetben sem az alapanyag adaptálására vagy interpretálására törekedett az együttes, hanem személyes érvényű szabad feldolgozására, asszociatív technikájú megközelítésére vállalkoztak. Önálló mondanivalójukat, személyes érintettségüket, saját belső tartalmaikat is kifejező variációkat készítettek a választott témára. Ezt eredményezi az is, hogy az is, hogy az ihlető műveket más kulturális jelrendszerben fordítják át. A mese bűvölete című előadásukban csak mottószerűek a verbális idézetek, a könyv ihlette gondolatok koreografált mozgássorok, a szereplők közti feszült helyzeteket teremtő és megoldó akciók, illetve metaforikus értelmű szituációk, jelképes színpadi képek közvetítik.
A Daliniáda ugyan elsősorban látványelemekre épít, de ezek önálló értékű, szürreális víziók, melyeket hasonló súlyú szövegidézetek és táncok egészítenek ki.
Mindezzel a Dream Team a feldolgozott kulturális hagyományt elevenné, aktuálissá teszi, a kiindulópontul választott művekben rögzített általános, illetve az archetipikust újból személyessé változtatja.

BALÁZS MÁRIA, a csoport rendezője, egyik színésze: “Egy gondolatot, érzést nem csak egyetlen módon lehet megjeleníteni. Van, aki a fájdalmát, van, aki festményt, verset alkot belőle. Van, aki szoborba faragja a szerelemet, és van, aki zenébe szövi.
Általában az tartják művésznek, aki valamelyiket mesteri módon űzi és hatással van a közönségre.
A mi színházunk olyan ötvözetét kívánja megvalósítani az önkifejezésnek, amelyben a szituációk, hangulatok, a szereplők személyisége teremti meg az előadás formáját.
Ha a darab úgy kívánja, táncolunk, zsonglőrködünk, nagymonológot mondunk. Mivel fontos számunkra az előadások szereplőinek személyisége, nem dolgozunk fel írott színdarabokat. Ha felmerül egy olyan téma , amit meg akarunk csinálni, a mondanivalót és a színészek személyiségét igyekszünk összeegyeztetni úgy, hogy a néző az elképzelt látványt lássa, az elképzelt hangulatot érezze.
Általános emberi problémákkal foglalkozunk. Érzésekkel, vágyakkal és álmokkal. Úgy is mondhatnám, hogy az emberrel. A belső történésekkel, azzal, hogy belül mi történi velünk. A környező világ, “hála” a XX. századnak, egyre kiismerhetőbb, eltűnik a titkok varázsa. Csak a tudatlan, vagyis az agyonracionalizált, civilizált ember belső világa előtt állunk tanácstalanul, dacára a tudatalattit boncolgató pszichológiának, a személyiségteszteknek, az elektromos agyhullámok műszeres vizsgálatának. Hogy belül mi van, sejtjük, találgatjuk, izgatottan kukucskálunk be az álmok rejtett kiskapuján.”