Vincenzo Cozzi rendező, színész,
performer. Színészi fejlődését a színházi avantgarde ma már történelmi
csoportjai határozzák meg. Első színházi kísérleteit aLiving Színházzal
együttműködve kezdte, majd megalapította és irányította a Lanterna
Rossa nevű színházi csoportot. Részt vett az Odin Teatre Iben Nagel
Rasmussen által vezetett utcaszínházi szemináriumain. Színházi rendezés
Dominique de Fazionál tanul. A Római Opera több előadásának
létrehozásában közreműködött, valamint részt vállalt az Ente Lirico
Romano által kezdeményezett Mímus és Akrobata Iskola megteremtésében.
Performerként gyakran gólyalábbal dolgozik. Szerepelt számos
olaszországi és nemzetközi fesztiválon. Munkájában a színész testi
kifejező- és teremtőerejének kutatását a keleti és nyugati színházi
pszichofizikus technikáknak tanulmányozásával és elmélyítésével köti
össze. A tai chi chuan tanáraként a tai chi-t a színészi munka
előkészítésére használja, szervez és tart előadásokat, kurzuoskat,
szemináriumokat.
VÁLOGATÁS ELŐADÁSAIBÓL
– Háború? Háború! – Velence, 1984
– Eduardo emlékére – Róma, 1986
– Incanto – Róma, 1989
– A kilencedik hold – Róma, 1990
– Carmen – Római Opera, 1991
– Egy elindulás nélküli utazás – Nápoly, 1991
– Turandot – Calcutta, 1992
– Egy genetikus emlék kuszasága – Nápoly, 1993
– Hommage á Fellini – Nápoly, 1993
– Eltáncolni a teret – Róma, 1994
– Egy forradalom kezdete – Nápoly, 1994
Csetneki Gábor 1949-ben született. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK
magyar-angol szhakán végezte. Első állomásként a térszínházban
színészkedett.
A továbbiakban:
1978-80: Grotowski Laboratóriumszínháza (Wroclaw)
1981-87: Párizs, Yoshi Oida, Brook vezető színészének műhelyei.
Ottartózkodása során saját műhelyeket is vezet, több önálló darabot
rendez. Hazatérése után rövidesen megalakítja a Szárnyak Színházát.
A KURZUSRÓL
Azok a színpadi, rituális – személyes és kollektív – jelek, amelyeket a
színész (rítushordozó) a játék során felszabadít és felhasznál –
természetesek és kreáltak is.
Természetesek, mert a test összes fizikai működése, funkciója részt
vesz bennük, átlényegült, megalkotott, felemelt formában, a játék
keretében. Az, ami e két funkciót, a természetes működést és az
alkotást meggátolja, nyilván kiderül a játék során – ha ezeket a
gátakat a spontán akciók kutatásával eltávolítjuk, úgy áll előttünk az
ember, ahogy elképzeljük: sugárzó, tiszta, intenzív és egyszersmind
megbékélt.
ELŐADÁSAIK
1988: AISA – Deák Varga Ritával
1991: Kilenc, Haiku
1993: Királynő üzenete
1994: Koboldok – Deák Varga Ritával
|