Az átkozott történet nem ismer
változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet.
Senki közülünk nem l a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma
a holnapot éljük – holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük:
azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet
kezdeni élni. Mert azt senki nem gondolja komolyan, hogy amit ma
csinál, a teljes értékű élet. Az el nem ért emberi lét felé való
szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beleágyazva. Semmi sem elégít ki,
semmi nem nyugtat meg, sem hatalom. A valódi lét kell, valódi emberek
akarunk lenni. Az emberi szív saját képétől megtermékenyítve már
megszámlálhatatlan évezredek óta teherben van és várandós: önmagával.
Önmagát akarja megszülni irtózatos idők óta, megmérhetetlen kínnal és
megrendítő állhatatossággal. Ez az egyetlen fontos abban, ami eddig
történt, ez az egyetlen érdekes abban, ami történni fog, ez az amire a
másik emberben kíváncsi vagyok; ez az egyetlen vonzó a könyvben, a
képben, a szoborban és a muzsikában. Ez az, amit a szóban hallani
akarok-, ez és semmi más. Minden egyéb unalmas, közömbös, lényegtelen.
HAMVAS BÉLA
Málna, nem málna, hanem fagy... Elkallódott gyerekember az utcán
csipkefüggönyös pici kocsiban. Forgalom van. Nénik, bácsik szépek, csak
sietnek. De szépek, csak sietnek. A csúnya az ott szalad a de szép
mellett; csak sietnek.
Vasárnap után jön a hétfő és nem a kedd és az nem ugyanaz a “nap után jön a felhő”-vel.
Azért beborul, nem mert sietnek. Vasárnap után nem jön a hétfő akik a barikádokon, mert a talicska beborul.
Csak nem jön. A hétfő szép, de szomorú. Nem majdnem sem ember csak
kitüntetés, csak drót szöges bácsi, szöges néni siet. A kőfejtő úgy
füstölög, mint a mirha, tudja?? Csak csíkos. A szomorú szappanbuborék
csak akkor szép, ha nem siet hétfő lenni.
BALOG JÓZSEF – az Apparátus embere, Radiesztéta és Főanalizátor. Inkább
csak sejteni lehet, hogy csillagot visel. Metamateriológus is. A
Történetnél biztosan idősebb. Szomorú Mutatványos, “halott"
Sárangyalkával. A falu orvosa. Elemért gyakran látogatja. A történet
végén már azonosíthatatlan.
BALOGH TAMÁS – Kéreső Olvasó, aki nem könyvmoly, de örömét a történet
olvasásában leli. Elmélyült tanulmányaiban az utcasarkon talált
gyerekember zavarja meg. Ápolt. Babakocsis sárember. A nehéz helyzetben
is kitart. Egy papírrepülő majdnem megvilágosítja. Világos?
BÁNK RÓZA – leány, aki a vonat elvisz. “Kis vinnyetta”. (Világos fekete ruhák) világos.
BARNA GÁBOR – keménykalapos úr: – kitüntetést osztogat, nehezen viseli,
hogy a miniszter nem mindenható, ebből aztán nagy bonyodalmak támadnak.
Sárministráns, aki még azt hiszi, hogy a történeti Egyház az az Egyház.
Még nem tud a Szentek bűnéről. Szívében vágyódik a normális után; de
szegénye nem mindig tartja meg: “Maga honnan tudja, hogy a víziló nem
akar repülni?”
BARTA ERIKA – Rikkancs, Perecárus leány, aki után szintén
meg-megfordulnak az Urak, de ő rájuk se hederít, rájuk se “mászolyog”.
Ápolt, Militarista halottkém, Fertőtlenítő, ő is sáros – Evans Gergő
hagyatékának közvetítője, “akiről köztudott, hogy visszautasított
minden kitüntetést, még a Nobel-díjat is.”
DEMCSÁK KATALIN – Sárembrió, bolond nő (Terka is) – a történeten kívül
áll. a racionális-rendszer számára használhatatlan. Haszontalan. Ezért
lehet köze ahhoz, ami a gyermekek szemében is egyre inkább csak dereng.
JENEI JÁNOS – fürdőruhás úr, annak a bizonyos járműnek a belsőjével,
(vizialkalmatosság). Kedvesével elpihen a történet barikádján. Ápolt.
Sárvőlegény. Tudja, hogy a hatás uralkodik a normális helyett. “Itt a
repülő, ott a repülő!”
JOVANOVICS JÓZSEF – Vízhordó és zsákos ember. Írnok, könyvelő. Boncnok.
A “Bomboncivilizáció” kicsi katonája. Militarista halottkém, persze
halott. Sár.
KATONA TAMÁS – forgalmista. Fiatal kollégáját a pálya fortélyaira
tanítja. A pálya nehéz, olyannyira, hogy csak na! Ekkor a “mindenki
énvagyokságból” H. Adolf effektusokkal keríti be fiatal kollégáját.
Mondom, az fiatal, de tűri. Sárangalka – nincs kommentár.
KÉPES GABRIELLE – fürdőruhás hölgy – nyaralni öröm, ha süt a nap, de ha
beborul... a sötétség ki tudja, milyen mély és hol az egyensúly... és
az előbbi még hány áldozatot követel. Ápolt. Sármenyasszony. Csak az
igent szeretné kimondani.
KISS ATTILA – utcaseprő, pincér. Lovagiass SS tiszt. A békeidőben a
csendes bomlasztás munkatársainak egyike: “Valamiből csak élni kell!”
Sáranalizátor, a Halálüzem B. T. fővilágosítója. Ide, de... Kedvenc
száma a 2-es.
KLAPCSIK LÁSZLÓ – keménykalapos úr, a babakocsi csak addig érdekli,
amíg kíváncsisága ki nem elégül. Miután kielégül, kielégülten
elégedetlenkedik. Már menne is... Ápolt. Sárkomornyik, a báró úr nélkül
és a pompás étkészletek nélkül gyámoltalannak tűnhet, de nem az. Sőt, ő
tud valamit?! Lehet. (Hallatlan!) Miska, Elemér szomszédja is
tökfőzeléket hozott.
KRIZSÁN TAMÁS – még mindig tűri, ha meg nem unta. Forgalmista jelölt.
Vasúti ápoló. A történet végén Fertőtlenítőként dolgozik, persze van
köze a vonatokhoz. Sár-ga.
MARTINKOVICS KATALIN – leányka kosárral, annál azért nagyobbacska,
biztosan, mert az utcán is megfordulnak utána a keménykalapos urak.
Asszonyka batyuval, még mindig meg fordulnak utána. Teregető mamika,
már ő sem nagyon fordulgat, szegényke. Ápoltként nyilvántartva. A
nyilvántartásból egy kicsikét elszaladnak, hogy a libákat megetesse.
Rőzsehordó sárnénike, valamelyik meséből, a legszebből. Talán az öreg
néne szomszédja: “Málna, nem málna, hanem fagy!”
PÉTER SZABÓ ATTILA – katonaszökevény, a ruházata alapján, csak
találgatni lehet, hogy honnan érkezett, talán a Don mellől. Ápolt.
Talicskás sárember – a szilárd emberi alapállás híve.
/o – Kovács Elemér, nyugalmazott vasúti alkalmazott. annak, akit a
vonat elvisz, barátja. Egy évtizeddel később utána megy, vagy mikor.
Nem biztos, hogy találkoznak. Hosszú álmot lát. Álmának tudatalatti
értelmezést elveti. Tudat feletti értelmezésére azért nem vállalkozik,
mert álmának tartalmára csak egészen homályosan emlékszik. Mindenesetre
őszbeborult fejjel, betegen, a deviancia kockázatával elhatározza, hogy
megtanul kerékpározni, azaz Szolgálatba indul végre, elsőször életében.
(Igyekszik elrendezni a dolgokat is.)