Mítosz, és nem tündérmese. Korunkban a mítoszok valódi mély lényege elpusztult és eltűnt, s vele a tudás mely benne rejtőzött.
A Kataklysmos (az özönvíz) sok évszázaddal ezelőtt történt, de vize még nem tűnt el, a Föld még nem száraz, és mi fuldokló emberek vagyunk, akik az élet lényegét elveszítették, s csak történeteket hurcoltunk magunkkal az elveszett Paradicsomból. A halál ez, amit az ember nap mint nap átél, a KATAKLYSMOS mítosza pedig az írja le, hogy miért és mikor kezdődött az emberi élet pusztulása. Az eredmény, amit a világban magunk körül láthatunk: dölyf, hazugságok, csúsztatás, az igazság eltorzítása, nemtörődömség, fájdalom, félelem, pusztulás…
Ami az előadást illeti, a Krisztus előtti XXIII. századból való asszír-babilóniai szövegek fonódnak egymásba a színészek mozgásával, a görögök, a zsidók és a szibériai kis népek tradicionális zenéjével és dalaival.
“Mítosz… Mítosz-kulcs… Mítosz-kód… De miért nem létezik már? Az utolsó mítoszokat sok évvel ezelőtt teremtették. A mi korunkban a mítoszt tündérmesének, “hazugságnak” vagy a puszta képzelet szüleményének tartják. Nem történhet véletlenül egy társadalomban, hogy a mítoszokra úgy tekintenek, mint az emberi nem folytonosságának fonalára. A mitikus szövegekre manapság történetekként gondolnak, de azok valójában már elveszítették kapcsolatukat az archetipikus értékek világával. Így a modern ember már nem léphet be az értékek e tárházaiba. Rerseas, Zigrid, Horus, Noé nem más, mint kulcs egy-egy nép kezében, mellyel világának egyedi kincsei feltárhatók. Ha “megölöd” őket, önkéntelenül is lepecsételed egy világ ajtait, és ha, ami még rosszabb, útját állod az érétkeknek, amelyeknek nincs arca ebben az archetipikus világban, akkor csak a holttesteket és a zűrzavar patetikus figuráit közvetíted.
A KATAKLYSMOS – özönvíz – nem más, mint az átformálódás egy történelmi esemény mitológiai nyelvén. Számos nép, így a hettiták, a szidók, a perzsák vagy a görög mitológiájának utal. Mindegyik valami óriási pusztulásról beszél, mely a földön történt. De fizikai pusztulás volt csak vagy egy történelmi esemény szimbolikus megjelenítése is? Vonatkozik-e vajon ez a pusztulás a zűrzavar ideológiájának eluralkodására?
… A bibliai Noé és a mezopotámiai Út-Napistim – ami szó szerint azt jelenti: “megtaláltam az életem” – ugyanaz a személy. Az a személy, aki a valódi életet és a tudást bírja az üresek és a tömegemberek világában, mint Gilgames.”