A Szárnyak Színháza 1990-ben alakult. Mozgásszínházat csinálunk, azaz a színházi aktust, a színházi teret a testi-szellemi jelenlét, a belső koncentráció alapján közelítjük meg. Tréningmunkánkban nagy szerepet játszik a fizikai és lelki erőnlét, állóképesség, a valamint a mozgás-improvizációk. Darabjaink nem történetet mesélnek el, innen nézve meg sem lehet közelíteni őket. Lélekállapotokat, erőtereket, indulatokat, személyes és térbeli viszonyokat mutatnak fel. Mondhatjuk, hogy zenei ihletésűek, rituális jellegűek.
Totális színházi formák, totális emberi, színészi jelenlétet követelnek.
A csoport legfiatalabb tagja 18, a legidősebb 47 éves. E három generációt a közös színházi kutatás szenvedélye fűzi össze, s az a mindennapi tapasztalat, hogy színházcsinálás nélkül szegényebb lenne az életünk.
Munkánk végső célja a belső béke megteremtésére irányul. De említhetjük a japán NO Színház etikai alapelvét is, azt az emberi-színészi szándékot, elhivatást, hogy “szívünket az igazság fokára emeljük.”


KOBOLDOK
Az improvizált szólódarabban Pistyur Imre sámánszobrai jelentik a díszletet; egyúttal kísérlet történi arra is, hogy a darab folyamán a színésznő – Deák Varga Rita – “beszédbe elegyedjen” velük. A szobrok tehát “új helyzetbe kerülnek”, valahogy a játék aktív résztvevőivé válnak.