A társulatra jellemző, hogy szinte minden eddigi tagja tanult és használ egyszerre többféle kifejezési módot, így pantomim elemeket, táncot, színpadi beszédet. Ez egyben egyik jele annak, hogy a társulat szisztematikusan törekszik arra, hogy ne kötelezze el magát egyetlen stílus mellett sem.

Villanás. Egy bérház felrobbant. Filmen a múlt. A színpadon a jelen (múlt és jövő között, igen és nem között, élet és halál között) a köztes létben. Ez a pillanat kitágul és láthatóvá lesz. Egy ember üvölt: "Civilizált állatok és bukott angyalok szerelméből születtünk. Tombol bennünk a vadak vére és az istenek szelleme. Nem két ellenség küzd egymás ellen. Számkivetett fattyú lényünk keresi önmagát."