Wegajty Színház
A Wegajty Színház 1986-ban alakult, jelenleg tíz fõs társulattal
rendelkezik. Tagjai: Katarzyna Bartoszewicz, Monika Pasnik-Petryczenko,
Sergij Petryczenko, Gregorz Podbieglowski, Maria Nelia Lubiancewa,
Malgorzata Dzygadlo-Niklaus, Wolfgang Niklaus, Erdmute Sobaszek, Joanna
Wichowska és Waclaw Sobaszek, a színház mûvészeti vezetõje.
A társulat számos lengyel és nemzetközi fesztiválon vett részt.
1991-ben sikert ért el a „Vincenz történetei”-vel, amely darabot az
Európai Biztonság és Együttmûködés Konferencia keretében mutattak be
Krakkóban. 1993-ban a cieszyni „A határon” nemzetközi fesztiválon
elnyerte a fõdíjat a „Szálló az Örök Nyugalomhoz” címû elõadásával.
A társulat célja: élõ hagyományra épülõ elõadások létrehozása. A
társulatot „Wegajty Vidéki Színház”-nak is szokták nevezni, hiszen
elsõsorban vidéki közösségekben, falvakban dolgoznak. A társulat neve
is az Olsztyn melletti falura, Wegajtyra utal, ahol letelepedett tíz
lengyel mûvész és színházat alapított. A csoport életre hívója Waclaw
Sobaszek, aki mint fiatal mûvészettörténész részt vett Grotowski
„Special Project” elnevezésû kezdeményezésében. A Grotowskival való
együttmûködés döntõ jelentõségû volt Sobaszek pályáján – olyan
fordulópont, mely megérlelte egy saját mûhely, színház alakításának
gondolatát.
A mûvészek új kulturális impulzusokat kívánnak átadni a vidéki
közösségeknek, a tömegkultúra romboló hatásait ellensúlyozandó. A
társulat munkájával a modern kultúra etnikai gyökereit szeretné
feltárni, és bemutatni azt a nagyközönségnek. A színház elõadásaival és
színházi szemináriumaival, szesszióival nem csupán mûvészi, de oktatói
tevékenységet is vállal. A társulat vezetõje, Waclaw Sobaszek és
mûvésztársai olyan színház létrehozásán fáradoznak, mely nem csupán
koncepciójában, de természeténél fogva is szervesen beépül a falu
életébe, természeti környezetébe, a négy évszak által meghatározott
életritmusába, hagyományaiba, mítikus múltjába.
A Canterbury mesék bemutatója 1995 november 17-én volt Wegajtyban. Az
elõadás Cheucer mûvének néhány részletére épül, „A lovag meséje”, a mû
elsõ története kerül a középpontba. A szín üres, a játék él. A szöveg
segíti ezt az elõadásmódot, hiszen a XVI. század még az élõszóban
terjedõ irodalom korszaka volt. Az elõadás tehát az elbeszélés köré
szervezõdik, mégsem pusztán szövegmondás. A színészek expresszív
játékstílusának, a gyönyörû dalbetéteknek köszönhetõen õsi, mégis
mainak ható, gyökereinket kutató, élõ elõadás részesei lehetünk.
|