Wegajty Színház
A Wegajty Színház 1986-ban alakult, jelenleg tíz fõs társulattal
rendelkezik. Tagjai: Katarzyna Bartoszewicz, Monika Pasnik-Petryczenko,
Sergij Petryczenko, Gregorz Podbieglowski, Maria Nelia Lubiancewa,
Malgorzata Dzygadlo-Niklaus, Wolfgang Niklaus, Erdmute Sobaszek, Joanna
Wichowska és Waclaw Sobaszek, a színház mûvészeti vezetõje.
A társulat számos lengyel és nemzetközi fesztiválon vett részt.
1991-ben sikert ért el a „Vincenz történetei”-vel, amely darabot az
Európai Biztonság és Együttmûködés Konferencia keretében mutattak be
Krakkóban. 1993-ban a cieszyni „A határon” nemzetközi fesztiválon
elnyerte a fõdíjat a „Szálló az Örök Nyugalomhoz” címû elõadásával.
A társulat célja: élõ hagyományra épülõ elõadások létrehozása. A
társulatot „Wegajty Vidéki Színház”-nak is szokták nevezni, hiszen
elsõsorban vidéki közösségekben, falvakban dolgoznak. A társulat neve
is az Olsztyn melletti falura, Wegajtyra utal, ahol letelepedett tíz
lengyel mûvész és színházat alapított. A csoport életre hívója Waclaw
Sobaszek, aki mint fiatal mûvészettörténész részt vett Grotowski
„Special Project” elnevezésû kezdeményezésében. A Grotowskival való
együttmûködés döntõ jelentõségû volt Sobaszek pályáján – olyan
fordulópont, mely megérlelte egy saját mûhely, színház alakításának
gondolatát.
A mûvészek új kulturális impulzusokat kívánnak átadni a vidéki
közösségeknek, a tömegkultúra romboló hatásait ellensúlyozandó. A
társulat munkájával a modern kultúra etnikai gyökereit szeretné
feltárni, és bemutatni azt a nagyközönségnek. A színház elõadásaival és
színházi szemináriumaival, szesszióival nem csupán mûvészi, de oktatói
tevékenységet is vállal. A társulat vezetõje, Waclaw Sobaszek és
mûvésztársai olyan színház létrehozásán fáradoznak, mely nem csupán
koncepciójában, de természeténél fogva is szervesen beépül a falu
életébe, természeti környezetébe, a négy évszak által meghatározott
életritmusába, hagyományaiba, mítikus múltjába.
Egy igaz zsidóról, az Antikrisztusról és a megvilágosodott metropolitáról
A helyszín: zsidó kocsma a Keleti-Kárpátok egyik hegyi tanyáján. A
kocsma ajtaján valaki kopog. Karabelyk az, a csavargó moralista és
kuruzsló. Félelmetes történetekkel érkezik. A feszültség csak akkor
oldódik, amikor szóba kerül a híres haszid legenda Pinkas szabóról, aki
tudta, hogyan kell kiegyengetni a „világ felett elnyúló ráncot”.
(Waclaw Sobaszek)
StanislawVincenz 1888-1971 – lengyel esszéíró, kultúrtörténész,
filozófus és fordító. Huculföldön született, majd Bécsben végezte
tanulmányait. 1940-ben Magyarországra került, ahol a lengyel emigráció
kulturális életének egyik irányítójává vált. Fordításai révén a magyar
költészet lengyelországi népszerûsítéséhez is hozzájárult. Németország
és Franciaország után Svájcban telepedett le végleg. Mûveiben a
Huculföld múltját, legendáit, történeteit rögzíti, egy letûnõben lévõ
pásztori kultúrát mutat be. Az énekek, mesék a régi Ruszföld, a Balkán
és Görögország egyszerû embereinek világába kalauzolnak minket,
feltárják a külömféle kultúrák sajátos hagyományait, mitológiáit.
Gandhiról, a haszidokról, Dantéról valamint az Odüsszeiáról szóló
tanulmányai, esszéi a civilizáció által el- és megfojtott régi
kultúrákat idézik, és erkölcsi útmutatásul is szolgálnak, mely a ma
emberének is szól.
|