Wegajty Színház

A Wegajty Színház 1986-ban alakult, jelenleg tíz fõs társulattal rendelkezik. Tagjai: Katarzyna Bartoszewicz, Monika Pasnik-Petryczenko, Sergij Petryczenko, Gregorz Podbieglowski, Maria Nelia Lubiancewa, Malgorzata Dzygadlo-Niklaus, Wolfgang Niklaus, Erdmute Sobaszek, Joanna Wichowska és Waclaw Sobaszek, a színház mûvészeti vezetõje.

A társulat számos lengyel és nemzetközi fesztiválon vett részt. 1991-ben sikert ért el a „Vincenz történetei”-vel, amely darabot az Európai Biztonság és Együttmûködés Konferencia keretében mutattak be Krakkóban. 1993-ban a cieszyni „A határon” nemzetközi fesztiválon elnyerte a fõdíjat a „Szálló az Örök Nyugalomhoz” címû elõadásával.

A társulat célja: élõ hagyományra épülõ elõadások létrehozása. A társulatot „Wegajty Vidéki Színház”-nak is szokták nevezni, hiszen elsõsorban vidéki közösségekben, falvakban dolgoznak. A társulat neve is az Olsztyn melletti falura, Wegajtyra utal, ahol letelepedett tíz lengyel mûvész és színházat alapított. A csoport életre hívója Waclaw Sobaszek, aki mint fiatal mûvészettörténész részt vett Grotowski „Special Project” elnevezésû kezdeményezésében. A Grotowskival való együttmûködés döntõ jelentõségû volt Sobaszek pályáján – olyan fordulópont, mely megérlelte egy saját mûhely, színház alakításának gondolatát.
A mûvészek új kulturális impulzusokat kívánnak átadni a vidéki közösségeknek, a tömegkultúra romboló hatásait ellensúlyozandó. A társulat munkájával a modern kultúra etnikai gyökereit szeretné feltárni, és bemutatni azt a nagyközönségnek. A színház elõadásaival és színházi szemináriumaival, szesszióival nem csupán mûvészi, de oktatói tevékenységet is vállal. A társulat vezetõje, Waclaw Sobaszek és mûvésztársai olyan színház létrehozásán fáradoznak, mely nem csupán koncepciójában, de természeténél fogva is szervesen beépül a falu életébe, természeti környezetébe, a négy évszak által meghatározott életritmusába, hagyományaiba, mítikus múltjába.


Egy igaz zsidóról, az Antikrisztusról és a megvilágosodott metropolitáról

A helyszín: zsidó kocsma a Keleti-Kárpátok egyik hegyi tanyáján. A kocsma ajtaján valaki kopog. Karabelyk az, a csavargó moralista és kuruzsló. Félelmetes történetekkel érkezik. A feszültség csak akkor oldódik, amikor szóba kerül a híres haszid legenda Pinkas szabóról, aki tudta, hogyan kell kiegyengetni a „világ felett elnyúló ráncot”.
(Waclaw Sobaszek)

StanislawVincenz 1888-1971 – lengyel esszéíró, kultúrtörténész, filozófus és fordító. Huculföldön született, majd Bécsben végezte tanulmányait. 1940-ben Magyarországra került, ahol a lengyel emigráció kulturális életének egyik irányítójává vált. Fordításai révén a magyar költészet lengyelországi népszerûsítéséhez is hozzájárult. Németország és Franciaország után Svájcban telepedett le végleg. Mûveiben a Huculföld múltját, legendáit, történeteit rögzíti, egy letûnõben lévõ pásztori kultúrát mutat be. Az énekek, mesék a régi Ruszföld, a Balkán és Görögország egyszerû embereinek világába kalauzolnak minket, feltárják a külömféle kultúrák sajátos hagyományait, mitológiáit. Gandhiról, a haszidokról, Dantéról valamint az Odüsszeiáról szóló tanulmányai, esszéi a civilizáció által el- és megfojtott régi kultúrákat idézik, és erkölcsi útmutatásul is szolgálnak, mely a ma emberének is szól.