A Hamletet háromféleképpen lehet értelmezni: mint történelmi krónikát, mint bűnügyi történetet, mint filozofikus drámát. Bizonyára három különböző dráma lesz belőle, pedig mindegyiket Shakespeare írta. Ám ha kellő alapossággal fogunk jellemzésükhöz, a három különböző dráma szövegkönyve mindig egy és ugyanaz lesz. Pedig más játssza benne Ophéliát, más lesz Hamlet, más Laertes. A szerepek ugyanazok, a hősök különbözők.
Nézzük tehát a szövegkönyvet. Utóvégre Shakespeare egy régi szövegkönyvet írt meg, vagy legalábbis dolgozott át. És szerepeket írt, de nem osztott szerepeket. Mert a szerepeket a jelenben osztják. A mindenkori jelenben. A jelenkor állítja színpadra a maga Poloniusait, Fortinbrasait, Hamletjeit, Opheliáit. … Az arcuknak mai arcnak kell lenni. Különben nem a Hamletet játsszák, hanem egy kosztümös darabot.
Nézzük meg tehát a szövegkönyvet, hogy lássuk, milyen szerepek is állnak rendelkezésünkre. Azt már tudjuk, hogy a szerepeket mai hősök fogják játszani. A Hamlet, mint szövegkönyv három ifjú és egy leány története. Az ifjak egyidősek, úgy hívják őket, hogy Hamlet, Laertes, Fortinbras. A lány fiatalabb náluk, őt Opheliának hívják. Mind a négyen egy véres politikai és családi dráma akaratlan részesei. Hárman közülük belepusztulnak, a negyedik, szinte véletlenül, Dánia királya lesz.
Szándékosan írtam azt, hogy akaratlan részesei. Mert négyük közül egyik sem maga választotta a szerepét, rájuk kényszerítették, kívülről jön, így írja elő a szövegkönyv. …
A Hamlet a kényszerhelyzetek drámája. És éppen itt van a kulcs a jelenkori értelmezéséhez.”

Jan Kott: Színház az egész világ…
in: Korszerű színház, 101. szám, Budapest 1968.