Robinzon Csabi vagyunk, lófogú idétlenek a hordozható lakatlan szigetünkön

Nem tudom, hogy én lettem-e kiábrándultabb vagy a vándorcirkuszok gyengébbek. Gyerekkoromban bolondul szerettem a cirkuszt, az utóbbi néhány nosztalgiázási kísérletem viszont kínos kudarcba fulladt. Régen a bohócokat vártam mindig a legjobban, de ezek a mostani siralmas próbálkozások a porondon vagy valamelyik cég bevásárlóközpontban felállított pódiumán rendre elkeserítenek. Nincs szó rá, hogy milyen szánalmasak, ötlettelenek a mostani bohócok. Egyszerűen felbőszít, hogy mennyire hülyének néznek engem, a közönséget. Mégsem velem lehet a baj, mert itt van ez a Méhes Csaba, ez kérem egy igazi bohóc, a legjobb fajtából. Vele együtt vagyunk hülyék, ő helyettem, helyetted csetlik-botlik a színpadon.
Nem a porondon, hiszen színházat csinál a kiugrott pantomimos, egyszemélyeset. Igen jó Sólyom Tamás is, igazán nem sértésnek szánom, de ő az untermann többnyire, profi módon adja fel a labdákat. A dolog azonban arról a nyomorultról szól a bőröndjével. Illetve kizárólag mirólunk: pontosan ilyenek vagyunk, mint ez a rózsaszín nyakkendős. Sokszor áltatom magam, hogy én inkább Péntek vagyok, igyekszem minél kevesebbet belekavarni a világba, nem rontani rajta tovább. De ez nem igaz, mi mind emvéjrobinzonok vagyunk, el akarjuk adni a magunk szajréját: sampont, életbiztosítást, műanyag kockára applikált gégecsövet, színházat, újságot, mikor mi könnyebb. Ökoék meg a zöldek biztosan örülnek ennek az előadásnak, de igen nagyot tévednek, nem lehet Pénteknek lenni. Robinzon Csabi vagyunk te is, én is, lófogú idétlenek a hordozható lakatlan szigetünkön. Ez derül ki ebből az átgondolt, megtervezett bohócszámból, ami dugig van filozófiával, de ha most elkezdem közhelyekre lefordítani, akkor én válok bohóccá, rossz bohóccá. Kismillió apró ötlet, feszes dramaturgia. Ez így ahogy van, nagyon korrekt, világos összefoglalása annak, hogy miben vagyunk mi itt nyakig egytől-egyig.
Az a gyanúm, hogy nem sokáig örülhetünk már Méhes Csabának. Aki ennyire jól megcsinál egy könnyen utaztatható, nyelvhez nem kötött, bárhol a világon működő produkciót, az majd hülye lenne ebben a nyomorult országban tengődni. Bár aki Budapestről, ebből az egész országon erőszakkal uralkodó szörnyvárosból Sopronba költözik, mi több, azon dolgozik, hogy alternatívát teremtsen a Mikóékhoz képest, az talán mégse hagy itt bennünket.