Az unalmas színház okos, akárcsak a jó művész, aki szeretne szarni a művészetre. A műszarás szlogenje a vécétartály és a kübli között rámázandó a következő formában: ugye Ön is szeretne szarni a művészetre? Mert akkor már abban a helyzetben vagyunk, hogy cselekednünk kell. Okosan és precízen, azokban a pillanatokban. Mert van olyan ember, aki kurvára szeret viccelődni, egészen addig, amíg az nem róla szól. Szóval benne kell lennünk a dolgukat végzők hálózatában. Dolgozó emberek vagyunk, a szabadság fantomjai. A szabadság pedig olyan kiszolgáltatottság, mint BuÀuel filmjeiben az angyal röpte. Öldöklő. Hegyezi a tollakat és álmainkba hozza a levágott kézfejet. Addig tart minket fogva a szobában az angyal, amíg maszkjaink leáznak rólunk. Civilizációnk nehezen dönthető romba.

Ne szennyezd magaddal a környezetet! – szól a tükörre írt szlogen mondjuk a fürdőszobában. Ez neked szól műszaró, akinek kihagy majd a szívverése a huzamosabb éjszakai ébrenléttől. Cigaretta cigaretta sátán (azaz en vino vérittas). Finnül az en azt jelenti, hogy nem (a nyelv így rokonkodik). Meg kell erőszakolnunk a nyelvet is, mert nem értjük őt. A leírtnak azonosnak kell lennie a kimondottal. Ki kell módolnunk őt (a szójáték a szellem halála Voltaire szerint). Vastagon ide türemkedett tehát Voltaire is. Már vártuk.

Bele vagyunk tehát vetve a hálózatba, abba az életbe, amelybe visszahozhatnánk azokat, akik jelenségként és nem önmagáért létezőnek látták a valóságot. Ha nem modellezzük a valóságot, akkor az elviselhetetlenné válik és meghalunk. A tükrök már semmilyen jelentést nem hordoznak, a fürdőszobában és a vécében sem maradhatsz most már elszigetelt. Állsz és közvetlen részese vagy mindannak, ami történik. Magad után kiüríted a tartályt is. Az értelmezett képek csak utólag jönnek téged magyarázni.

Elfogytak a szlogenek. Végtelen sok létezik belőlük – mondja a jó színház.

Az okos színház első előadásának címe:
A dög unalma, avagy a földbe temetett csont mindig nedves marad. Játék a Cabaret Voltaire-től és a koncentrációs táborokból.

Valamit jelent a történelem is. Például azt, hogy meghalt Cousteau kapitány. Ki fogja őt pótolni a hackerek korában, a világok lehető legjobbikában? Abban, amiben most is élünk? Ahol hosszú és forró a nyár (ilyenkor kegyetlen a színház), s ahol a fotón középen álló Tzarának a kezében meg van töltve a pisztoly, ott már nem lesz baj. Mert ez műanyag.

Ha a lakomaasztal mellett a díszes kompánia szarik és pisál, enni pedig a budiba jár, akkor a tabu már kifordította a civilizációt. Épülnek annak romjai. Ha megbékél az angyal és egységbe hozza az embert, akkor elviselhető lesz a valóság. A szabadság alászáll. Buñuel hál` Istennek ateista volt.

Tzara száznegyvennégyszer ordít és még mindig szimpatikusnak érzi magát.

A tájfestés eluralkodik a színen, szemtől szembe vakít. Azért élsz, mert nem vagy egyedül. És azt mondhatod: Fájl Szerkesztés Nézet Beszúrás Formátum Eszközök Táblázat Ablak Súgó. És azt mondod: bármelyik pillanatban hazamehetek, de mindjárt reggel lesz és itt maradok és hajnal előtt még a Belvárosi hídról nézem a vizet.

Fagyálló ez a Windows (megvesz az isten hidege). A képzet társítása lesz utólag, mindig a magyarázat.

A színház unalmas, tehát nem publikus. Jó okos.
Sűrűség, add fel a reményt!