A szegedi zsinagóga repedező, hulló vakolatú falain Kása Béla erdélyi zenészeket és cigányokat ábrázoló képei várakoznak. A kiállítást megnyitó Denis Matte elmondta, hogy a franciákat érdeklik a kelet-európai cigányság hagyományai, de ez az érdeklődés más, számukra egzotikus népek kultúrájára is kiterjed – arabok, indiaiak, mongolok zenéjére, képzőművészetére. Valószínűleg ennek az érdeklődésnek köszönhető, hogy az Ando Drom is francia stúdióban vette fel új lemezét.
Látatlanban sokan gondolhatják, hogy a Vándorcigányok egy újabb sematikus roma idill - a téma kezdő fotóscsemeték és filmesek kötelező iskolai dolgozatait juttatja eszükbe, és miért  ne juttatná, ha a cigányokat boldog-boldogtalan fényképezi. Mentőöv a roma a fantáziátlan fotósnak – olyan, mint gyermeket, kutyát mutogatni a színpadon – arra mindig beindulnak egypáran, aztán megvan az elégséges osztályzat.
A Kása-tárlat anyaga  nem tartozik ezekhez a „jobb híján” képsorozatokhoz – ahogyan az Iván gyermekkora sem pusztán orosz partizánfilm, és a Bűn és bűnhődés nem egyszerű krimiregény –, még ha a nyers elemek visszavezethetők is azokra. A Vándorcigányok című kiállítás képei kiváló fény-árnyék technikával, invenciózus pózbeállításaival egyszerre dokumentum értékű, művészi és természetes. A pécsi születésű, egy ideig Kölnben élő fotós 25 éve ápolja, gyűjti a népzenei hagyományokat, fényképez ősz muzsikusokat, sátoros romákat, és egyszerű parasztembereket.