Téved, aki azt hiszi, hogy a pszichedélia pusztán ülőbulik narkós merülésekor végrehajtott sámánutazás. A hatvanas évek San Franciscójában két dolog indította útjára az efféle mozgásokat: Timothy Leary LSD-kurzusai és Bill Graham klubjának extravagáns fesztiváljai. Az utóbbi olyan zenekarokat vonultatott fel, mint a Jefferson Airplane, a Big Brother and the Holding Company, a Grateful Dead – rájuk mindent lehetett akkoriban mondani, csak azt nem, hogy lomhán és dögunalmasan játszanak. Jerry Garcia - deadhead szerint a közönség elvárta, hogy a hosszú hangszeres részekre és improvizációkra is lehessen táncolni.
A pszichére ható hangok eksztatikus ritmusában, mely a közönséget fellelkesíti és megmozgatja, Hungisztánban  a Korai Öröm a kagán. A zenekar hangzása természetesen messze túllépett a hatvanas évek  remake-jén -- a  mai világban történő zenei mozgásokat asszimilálja. Helye van itt a távol-keleti fúvósoknak – például a Jamiroquay által is használt dideridoonak --, a tuvai dorombéneknek, az acid ritmusoknak és a hardcore-os gitárriffeknek. Mindezt videóvetítés, rave-partik őrületét idéző füst- és fényorgia egészíti ki, úgyhogy bátran állítható, a Korai Öröm multimediális show-ja egyedülálló. Annak a zenekarnak a koncertjén, ahol kilencen dobolnak, senki sem szokott aludni.