mindenki csinál. valamit egyszer. ehhez gumizkodik. nem hagyni esélyt,hogy másként. látványban lát a lét. de nem azt lát hanem, hogy koncentrál és hibáz. például kalapáccsal lábra üt,nem tud lehúzni egy függönyt, de aztán persze székre áll vagy azt is megoldja, hogy ledől a deszka és a gyertya fekszik. hol a hiba? a hiba az ön készültségében van. nincs szebb, mint az emberi koncentráció, amúgy figyelem. A FEHÉR ZABIM. nem mintha mostohagyerek volna, semmikép’.

én szeretem ezt mer szép és jól csinájják nem tudom hogy a csinálva van az elegendő színház-e de ha nem elegendő akkó csinájja más lyobban arrú nem is beszéve hogyaszongya mikor az állóképek bemozognak. szkanderozok a kötéllel nő létemre. meg mozgóképi változat is van elegendő arra gondolnunk, hogy nem kellene annyit fésülködni, mert az erőre HAJtani nem kéne mégis rendben, egy általános ollé! teccik még a zene – belső közlés – cédére kevernek ADÁS közben.
szeretném ismételni magát. ez a noproblem, mert föl sem merül. tartalékra nem kapcsolhatunk, nincsenek ugyanis. jók a színészek. gyönyörű a lány nem azért mert EGY VAN, hanem mert békén hangyák – egyenrangú. és ő is fésülködik. azt szeretném még mondani, hogy a vetítÓgép elromlott, nem is gyártanak már ollan ékszíjt, amellik a megfelelő átfordulatszámot biztosítaná. igen, KI VAGYUNK szolgáltatva a gépiparnak, de azért, amit ember megtehet, az meg van téve. helyre – tétre – bemutatóra. vége.

*ACHE