Először is jó lenne tisztáznunk: a Korai Öröm nem alternatív együttes, hanem pszichedelikus tánczenekar. A pszichedélia kifejezést Aldous Huxley kreálta két ógörög szóból (pszichosz: lélek, delosz: cselekedet). A neves angol író úttörő munkájának egyetlen szépséghibája, hogy a „lélek önnön belső megismerésének műveletét” az LSD nevű tabletta segítségével kísérletezte ki. Nem kell hát csodálkoznunk, hogy a hatvanas évek óta egyes zenei mozgásokra -- melyek a klasszikus rocksémákkal szakítva a gitár-dob-basszusgitár alapra hosszabb hangszeres szólókat, idegrendszerre ható hangsorokat, zajokat építenek (a porszívó zúgásától a legkifinomultabb szintetizátorhangokig) -- ráaggatják a pszichedelikus jelzőt, és a kábítószerélvezéssel hozzák kapcsolatba (Californiában sokáig acid rocknak nevezték – így utalva az LSD-re, illetve más szintetikus drogokra.).
A szintetikus hallucinoid anyagok ismerete, a pszichotróp növények termesztése, és mindkét csoport sámáni alkalmazása egy külön ágát képezik a pszichedéliának, amellyel én sem most, sem a jövőben nem kívánok foglalkozni. A pszichedélikus zenét azonban meg kell vizsgálni a kilencvenes évek különféle áramlataiban, ha a Korai Örömről van szó.
Amikor tavaly a zenekar dobosával, Csányi Viktorral és az énekessel, Vécsi Tiborral beszélgettem, kiderült hogy a zenében őket (is) az akusztikus élményen túli elemek érdeklik, azok a vibrációk, amelyek a hangokon keresztül csak „átjönnek”, de nem a fülre, hanem egyenesen a pszichére hatnak. Tehát a Korai Öröm – akár, a Syd Barrett utáni Pink Floyd, vagy a korai Tangerine Dream – a belső intellektuális utazáshoz nem igényli a kábítószereket.
Az emberi agyra ható zenei vibrációknak az ezredforduló közeledtével több fontos iskolája is kialakult. Az ambientális zene, mely az idegrendszerünkre nyugtatóan ható hangokat elektromos úton indukálja, egyik fő tartópillére a Korai Öröm kompozícióinak. A lemezeket, koncerteket rendszerint ilyen számokkal indítják, ha azonban belehallgatunk egy-két igazi ambientális produktumba – mondjuk Brian Eno Music For the Airportsába  – rájövünk, hogy a lágyan ereszkedő szintetizátorhangokat ott nem szaggatja semmiféle dobritmus. Ez a Korai Örömnél megengedhetetlen, egész opusuk a sok hangszerre, a gazdagon lüktető ritmusok (3-5 dobos és ütős játszik egyszerre) és az ambientális hangsorok ellentétéből születő feszültségre épül.
A zenekar a Távol-Kelet néhány instrumentjét is felhasználja. A kilencvenes években, a stílusok nagy keveredésének időszakában az egykor egzotikusnak tűnő hangszereket, ma már a popvilág is asszimilálta. Így a dideridoo – melyet a Korai Örömben Vajdai Vilmos fúj -- a Jamiroquay tavalyi albumán szerepel, a Pajzs Miklós torkából feltörő tuvai dorombének pedig a Massive Attack egyik slágerében (Karmakoma) hangzik fel. Az enyhe orient íz mellett a Korai Öröm-kompozíciókat gyakran acides, rave-es samplerhangok  dúsítják, de Kilián Zoltán (a KÖ basszusgitárosa) egyszer a Black Sabbathot is megemlítette a gyökerek kapcsán.
A máskor nagy gonddal, precízen összehangolt zenekarban tegnap este szétcsúsztak a máskor gondosan betartott arányok. Nem a zenészek játszottak rosszul, hanem a dobok és percussionok nyelték el a finomabb hangokat. Akik most látták először élőben a zenekart, csak egy fél kapacitással működő gépezetet hallhattak.
Kilián Zoltán: „Előző napi koncertünk nagyon elhúzódott, ennek az lett a következménye, hogy Szegedre is késve érkeztünk, és nem jutott elég idő a hangpróbára. Három-négy óra kell a beálláshoz, ha az erre szánt idő megrövidül, az a minőség kárára megy.”
Ahogy elnéztem a közönséget a Régi Hungáriában, legtöbben csak ismerkedtek a zenekarral. A KÖ három éve járt utoljára Szegeden, újra meg kellene hódítania a közönséget. Néhányan vették a lapot, a többség inkább nézte a falra vetített pazar diaképeket és videófilm-kockákat, szóval nem volt olyan beindulás, mint a budapesti Almásiban. A koncert után a tagok lemezlovasokká vedlettek át, volt buli hajnalig, és így volt jó, mert az eső elmosta a Laposon a tiszaparti bulit. A bemutatkozás megtörtént, de a Korai Öröm a tegnap esti formájától sokkal többre képes.