Megszálltak minket a nagyhatalmak. Mármint a fesztivált. Az egyik gyengélkedik, beteg medve, de azért a színházai, mind az orosz, mind az egyéb posztszovjetek, azok oda tudják tenni magukat. A másik nagyhatalom nagyon fellendülőben, tanítóbácsija – csendőre a világnak, de hát színházilag azért még nincsenek a Marson, de még a Holdon se. Nem állítom, hogy a Szegeden jelenlevők reprezentálják a birodalmakat, ahonnan jöttek, de egyébként véletlenül helytálló a minta. Puhák ott júeszéjben csöppet. A whisky mégsem harap úgy mint a vodka. Oleg tanár bácsi (Zsukovszkij marsall egyenesági leszármazottja »maszk dezinformációs osztály, a szerk«) egyszemélyes bemutatót tartott tömény teatralitásból. Kisegítő osztály – kisegített abból a frusztrált állapotomból, hogy itt a fesztiválon egyes társulatok hülyének néztek. Hogy én, szegény retardált, csökött közönség beveszem az ő maszlagjukat. Oleg más, ő játszik velünk. Interaktív színház. Visszavisz tizenkét évi folyamatos megaláztatásaim helyszínére, ülök a padban. Kényelmetlenül, beleszorítva egy színházilag reménytelen térszerkezetbe. Egy átlagos osztályteremben minden az ellen szól, hogy a diák a tanárra figyeljen.
Éjfél után vagyunk, Oleg másodszor nyomja, kicsit fáradt. A padokban sok a színészfajzat, meg az egyéb exhibicionista, nehéz osztályt kapott a szteppcipős tanár bácsi, nincs szuflája már lecsapni a labdákat (nem a pingpong, hanem a metafora), amiket feladunk neki. De még így is nagyon jó. Emberi alapanyagból készült színház. Nem ám a bíborlila ködök meg masszák. Hanem mindannyiunk sebei. Amit ma használhatóan tudok, annak csak töredékét tanultam az iskolában. Kizárólag azért kellett az egész, hogy megtörjenek, a fantáziát kiirtsák belőlem. Tetemrehívás a pinceklubban, hogy is volt, mit műveltek velünk. Oleg bácsi pontosan megmutatja. Aztán azt javasolja, lazíts, felejtsd el, itt vannak a pingpong labdák és mi önfeledten dobálózunk. A fesztivál kiemelkedő dobása (nem a pingpong labda, hanem a metafora), nem azért, mert bájos-vicces, hanem mert ál(ternatív) művészkedés helyett rusztikus, vad, lényegi színház.