Leírható-e a világ kérdések halmazával? Kérdés. Egyetlen valódi kérdés létezik, a hamleti. Minden más ebből eredeztethető, ami nem más, mint maga a kétely. A „lenni”-vel nem tudunk mit kezdeni, mert nem választás, hanem adottság. „Nem lenni” = egy koporsóban feküdni a föld alatt, miközben nő a köröm és a szakáll.
Lenni, vagy nem lenni maga a világegyetem. A világegyetem maga a végtelen. A véges nem ellentéte, csupán részhalmaza. Nem más, mint a végtelen koordinátarendszerében egy ordináta és egy abszcissza által meghatározott pont. Minden kérdésnek két koordináta felel meg. A válasz újabb kérdést rejt magában, ami egy újabb pont. A végső válaszhoz sokféle út vezet, kérdések halmaza. Persze abszolút válasz nincs. Mindent eldönt az első kérdés. Ha így nézzük, akkor a sors nem más, mint halálos szerencsejáték. Fej vagy írás. Az érme felrepül, visszaesik: kizökkent az idő. Melyik a végső kérdés, hol van az utolsó válasz?
Bármi történik velünk, hajlamosak vagyunk visszavezetni az általunk legelsőnek hitt pontig. Rosencrantz-ot és Guildensternt hívatták. Hírnök jött. Ez volt az első pont. Útjukon vándorszínészek tartóztatták fel őket.
A színház úgy tesz, mintha előre ismerné a válaszokat, persze, hiszen a kérdések birtokában van. Tükröt tart a világ elé, de önmaga egy külön világ, amelyben újabb tükör áll, így újból eljutunk a végtelenhez. Melyik az igazi? Egyes afrikai törzsek az álmot tartják igazi ébrenlétnek, és a nappalt álomnak. Alice hiába lép át a tükrön, egy másik világban találja magát, ahol ugyanúgy kérdés-felelet működik, a különbség annyi, hogy a kérdés felelet, a felelet kérdés. A színháznak senki nem hisz, elvakítja az afölött érzett öröm, hogy a játékban mindent szabad.
Hamlet kiskori pajtásai (azt mondják, azok) nem tudták megvárni a színészek előadását. Legalábbis ők ezt hitték.
Rosencrantz és Guildenstern, a tapasztalás és az analízis: csapdába esnek. Kérdezniük kell, kérdéseik azonban nem konkrét dologra vonatkoznak – még ha úgy is tűnik –, egymást faggatják. Szemük előtt lezajlik minden, amire kíváncsiak, de nem látják. Amíg nincs meg a kérdés, addig nem lehetséges válasz. Nem létezhet. Szerintük.
Hamlet bölcsessége talán a kérdések hiányát jelenti. Ha nem volt kérdés, nincs válasz. Ha nincs lehetséges válasz, akkor maradnak az abszolút történések. Nincsenek megelőlegezett alternatívák. Persze ez hazugság, hiszen minden történés mögött meghúzódik egy folyamatábra, az elágazási pontjaiban kérdések állnak. Kézről kézre adjuk őket, ha egyet visszautasítunk, hátunk mögött ott a következő. Nem tudomást venni a kérdésekről egyéni döntés; felmentést ad a kérdezés kötelezettsége alól.
Rosencrantz és Guildenstern folyamatosan az első kérdést keresik. A cselekmény során azonban mindig elveszítik. Amíg nem értik az elejét, addig nem akarják tudni a végét sem. Kénytelenek újabb és újabb kérdéseket feltenni, mert a válasz nem mutatja meg az utat a következő kérdéshez. Akkor pedig, rossz volt a kérdés. Rosencrantz és Guildenstern halott.