A levegőben embermarcipán illata érzik. A szaga édes és nehéz. Ha marcipánt kóstolok, belőled ettem. Van olyan is, hogy elenyészni csak egymással lehet. Kivertük hát a koporsók oldalát, hogy egymással enyésszünk el.
Képeket rögzít az emlékezet az Andaxínház előadásaiból. Érzéki helyzeteket, jelképes értelmű pózokat. Előadásaik kaotikus világállapotra utalnak, de a groteszk gesztusok, melyek szüntelenül hangsúlyos pillanatokat teremtenek, azt az igényt is jelzik, hogy az individuum mindenképpen igyekszik megőrizni szellemi értékű autonomitását.
Sándor L. István