Hol is hagytam abba tegnap? A parton. Ugye, dehát maguk sem gondolták komolyan, hogy megússzák ezt szárazon.

Haladjunk csak szépen, lassan tovább a rakparton, hagyjuk el balra a Szeged Elcét. Pálya. Jobbra meg a vízitelepet. Menjünk át a töltésen és amennyiben sikerül megúszni, hogy be ne térnénk az Öreg Kőrössybe, keressük bátran a Csaba Büfét. Bicikli kinthagy, a kutya szintúgy.
Biliárdasztal, majd pult, Kata. Rendeljünk bátran, míg a tárcánk engedi, persze ezek az árak a külvárosra vannak mérve.
Ideje visszatérnünk. Mehetünk gyalog, vagy választhatjuk a hetvenhármas buszt, ám ha ez utóbbi lehetőséggel élünk, váltsunk jegyet előre, mert így spórolhatunk vagy huszonötöt. Ha már buszra szállunk, utazzunk a végállomásig, jó kis helyecske, úgy hívják, hogy Mars tér. Sokunknak valamikor Marxot jelentett, manapság már inkább csak a Sárkányfű-árudát (gyógynövény) látogatjuk, meg a cigiárus-csajokat, támogatandó a Milosevic´-rezsimet.