Most indul a villamos, ha jól hallom, akkor az egyes.
Írhatnék, írhatnék én nektek a „Közművelődési Palota” elejéről, a
Szegedi Nemzeti Színház tetejéről. Vagy a városháza tornyáról, de ha
akarnátok, akkor még az Új Hungi betonfaláról is.
De tudjátok mit, inkább írok egy szegedi térről, Móra parkként jelöli a térkép, és van benne vagy három szép dolog.
Az egyik az, hogy mellette folyik el a víz, és alatta van egy rakpart,
amiről egyszer egy ausztrál csákó megkérdezte, te figyelj, hogy van az,
hogy ebben a városban az út bemegy a víz alá. Hát nem, nem az út ment a
víz alá, hanem a víz jött az út fölé, úgy ahogy volt, hordalékot rakott
a záróvonalra, és a vízügyes mérnökök szerint huszonkilenc éve nem állt
ilyen magasan a folyó.
Másodszor, hogy annyi sok szép zöld van ott, fásszárúak, lágyszárúak
vegyesen, ez utóbbiakat előszeretettel szokták a tinifiúk hazalopni
(anyának, huginak, menyasszonynak, ahogy sikerül).
Harmadszor pedig, hogy van ott egy sárga ház, illetve kettő is, de én
most arra gondolok, amelyik az északi, illetve a fölső oldalon áll,
középiskola, vagy mifene, és én nagyon sokszor álltam ott, vagy ültem
egy árnyékos padon, mert ki kellett használnom a kötetlen munkaidő
csalóka előnyeit, szóval, olyan fél kettő magasságában és arra vártam,
hogy megszólaljon a csengő. És a csengő minden nap, de komolyan mondom,
minden nap pontosan szólalt meg, lehet, hogy jó volt a pedellus, de az
is lehet, hogy automatizálva volt a rendszer, ki tudja, de ahhoz a
precizitáshoz nem fért kétség, mert akkor még mi is adtunk a
pontosságra, köszöntünk a magyar tanárnak, meg ilyenek. A sok
mellébeszéd között a lényeg, hogy amikor a csengő szólt, akkor egy
csapat (raj, csokor) csacsogó, felszabadult, gépírás óráról szabadult
kisaszszony futott a fák alá, én meg csak ültem ott, néztem a szépeket,
szagoltam a Tisza szagát, megtöröltem a homlokom és arra gondoltam,
hogy ez itt és most így jó, jó hogy ezt a sok szépet itt látom, de had
fussanak, szaladjanak, mert nekem csak egy fontos dolgom van ott: a
szemébe nézni annak, aki akkor a kedvesem volt.
Hát ugye hogy milyen jól el lettetek ma is kalauzolva? Sziasztok.
|
|
Lapszámaink
- Kalauz három