Negyven Tardyl meg egy üveg Johnnie Walker, Szécsi Pálnak huszonöt éve sikerült a nyolcadik öngyilkossági kísérlete, de ez nem jelenti azt, hogy meghalt, sőt itt van a Thealteren és élményeiről, tapasztalatairól külön rovatban értesülhetnek az Ex-Stasis olvasói

A nap gasztronómiai hozadéka Szécsi Pál számára zöldpaprika és paradicsom volt. Mindkettő ízes és húsos, ritkán sikerül ezt így kifogni, meg kell becsülni az ilyen alkalmat. Szécsi Pálnak megint eszébe jutott Aradszky László, amikor egy vidéki fellépésről jöttek hazafelé és bementek meginni egy sört egy vendéglőbe (Szécsi Pálnak rendszeresen voltak balesetei az ittas vezetés miatt), mire kijöttek, eltűnt az autó. Elindultak gyalog az éjszakában és az egyik autó utasa vesztett rajtuk egy üveg pezsgőt, mert arra fogadott a haverjával, hogy az mégse lehet a Szécsi meg az Aradszky, akik az út szélén stoppolnak. Nagyon nem szeretne most Aradszkyval találkozni, ez járt Szécsi Pál fejében. Egyáltalán senkivel sem a régiek közül. Lenni egy idegen városban, ott lenni egy színházi fesztiválon, amelyik mintha örökké tartana. Nem gondolkodik most rajta, mi lesz azután. Ugyanúgy nem lesz semmi, mint ahogy előtte sem volt. Csak a pikkelysömör ne lenne. Nyáron is hosszú ujjú ing és mindig az ócska kifogások, hogy miért nem megy a strandra. Nők bálványának lenni pikkelysömörrel, átkozott genetika. A depressziót, terheltséget is úgy örökli az ember, hiába tehetséges és sikeres, mégis öngyilkosság jár folyton a fejében, maga se tudja miért. Változatos módokon próbálgatja, lopja a távolságot kettőjük között és nyolcadszorra már nem is olyan nagy dolog átlépni a határt.

még alig kezdtük el, és már mindennek vége
a derűs égre felhő szállt
az emberek mind irigyeltek nem is oly régen
oly boldog voltam s oly büszke rád

Hát sohasem volt igazán jó tanuló, ha nincsenek az adottságai (a sárm, a hang), örökre kabinos maradt volna a Palatinuson. Gyűlölte az iskolákat, az értelmetlen és haszontalan ismeretekkel eszközölt napi megaláztatást. Méghogy Madách Imre. Ostoba vidéki műkedvelő, háztáji klasszikus, jobb nem akadt nekünk. Szécsi Pál nem szerette soha Az ember tragédiáját, mint profi dalszövegíró, ki nem állhatta a verselgető dilettánsokat. Az odakent homályos eszméket. Mindig egyszerűnek és konkrétnak kell lenni, mint egy jó slágerszöveg. Először nem is volt biztos benne, hogy meg akarja nézni ezt az előadást. Aztán valamiért bement mégis. Jaj mennyit szenvedett az ilyen terekkel, mint ez a Kisszínház, ez a tipikus vidéki kultúrház, hogy képtelenség elérni a közönséghez. Nem lehet mit csinálni, próbálkozik az ember, de már az első számnál rögtön megérzi, hogy nem fog menni, inkább csak próbál minél hamarabb túlesni az egészen. És akkor itt volt ez az előadás és összeszűkült hirtelen ez a hodály és kitágult az idő, szinte meg is állt. És talákozott Szécsi Pál a legártatlanabb Luciferrel is, ezzel a szenvedő angyallal. Mintha nem lett volna bőre ennek a színésznek, látni lehetett, ahogy az ereiben áramlik a vér. A gondolatokat látni lehetett ennek az áttetsző embernek a fejében.

a szerelemedről azt hittem, soha nem múlik
de mégis könnyen elhagytál
a magány maradt egyedül emlékül nékem
és úgy őrzöm, mint egy szál rózsát

 Nem tudott úgy előadást nézni Szécsi Pál, hogy ne válasszon magának valakit és többnyire nőt volt muszáj választania. Szerette a magához hasonló mediterrán típusokat, talán ezért éppen azt a lányt nézte ki magának a három közül, de az is lehet, hogy mert ez a fekete hajú lány ez olyan kicsi volt. Szilaj előadás volt, naivan ocsmány, ettől aztán nem igazán undorító. Néha szórakoztató, néha unalmas. Elegancia nélkül lázadni sem lehet. Szécsi Pál leporolta a zakója könyökét, ami teljesen meddő próbálkozás volt a kísértetszálló halljának viszonyaira való tekintettel. Sokat bántották egymást az előadás szereplői, de a legtöbb mégis ennek a csöppnyi lánynak jutott ki, még a mikrofont sem érte fel. Három helyre menyecske volt összeválogatva az előadásban, mely megmutatta, hogy az ízléstelenség a túlélés egyetlen módja. Senki nem tudhatta ezt jobban Szécsi Pálnál, de ez most nem érdekelte, teljesen elbűvölte a fekete hajzuhatag, de még ezt leszámítva is állta a sarat az apró mediterrán (talán spanyolos) nő, pedig mennyivel nehezebb százötven centiben megoldani a nőiességet. Ennek a gyereknyi lénynek valami végtelen feketeség volt a fején, annyi, de annyi haj, de nem tudott beleburkolózni és elbújni benne, kiszolgáltatott volt és jóhiszeműsége miatt védtelen. Szécsi Pálnak nagyon fájt, akárhányszor bántották ezt a fekete hajú lányt az előadásban és mindannyiszor azt szerette volna, bárcsak ne tennék többet.

talán, sok év után
majd rájövök, hogy van még
rajtad kívül más
talán, sok év után
az élet hoz majd gyógyulást
de ma még csak azt mondhatom,
szeretlek téged
ez a dal is hozzád száll
az én szerelemem nem fog tán soha elmúlni
és téged mindig visszavár

Volt egy második gasztronómiai hozadéka is napnak: gombás pizza és korsó sör. Mindkettő pont mint lennie kell, és ehhez külön-külön is annyi apró dolog egybeesése szükségeltetik, hogy már véletlennek kell tekinteni, ha sör és pizza kifogástalanul találkozni tud. Volt ehhez még egy koncert is, de a zenekar tagjainak a névadás aktusa után (zseniális Tyereskova) már nem akadtak használható ötleteik. Fájt Szécsi Pálnak ez a céltalan zenélés, és zenei élményből meg kellett erre a napra annyival elégednie, hogy Az ember tragédiájában egy hét összes Ki nyer má?-jához elegendő zenei anyag hangzott el és még-is úgy tűnt mintha az egészet egy zeneszerző írta volna.