A bentiek
Ha ők látják rajtam, hogy én látom bennük az értéküket, akkor valamivel könnyebben nyílnak meg. -- A tavalyi Übü királyban a fiúknak még szükségük volt valamilyen átvitt értelemben vett maszkra, mert nem lehetett előre tudni, hogy a nézők hogyan reagálnak majd. Akár provokációnak is vehették volna az előadást. Idén viszont már nincs szükség erre a színházasdira, mert a srácokban kialakult egy abszolút bizalom, sőt egy boldog várakozás a nézők irányában. -- Előadás után félórás ünnepséget tartanak, aztán mindenki visszamegy a cellájába, és magával viszi a lányok illatát. És aztán abból élnek egy évig. -- Végtelenül egyszerű színház a miénk. Ez nem játék, nem munka: az előadás a próbák során valóságos passióvá meztelenedett. -- Nem ahhoz szoktak hozzá, hogy hosszú, mély beszélgetésekben adják ki magukból azt, ami bennük van. De bőven van idejük átgondolni a dolgokat. Minden ott van abban az egyetlen előadásban, amely most a közönség elé kerülhet. -- Ők nagyon is tudják, hogy mennyire a saját életükről szól az Übü vagy a Passió. Azonnal képesek voltak behelyettesíteni, értelmezni a drámai szituációkat. -- Persze, hogy nem gondolom ezeket az embereket ártatlannak; de hát ki az? Akárhogy is, nekik a múltjuktól függetlenül most nagyon pocsék az életük. Még a cipőjük talpa alatti terület sem az övék. Se most, sem akkor, amikor majd tíz-húsz év múlva kilépnek a börtön kapuján. -- Hamvas Béla mondja, hogy a börtön világa antitársadalom: magányos emberek puszta egymás mellett élése. Én ehhez azt teszem hozzá, hogy a börtönből szabadultak világában már ez az egymás mellett élés sincs meg. Csak a magány.

A kintiek
Aki majomházba jött, hogy a ketrec mögött élő csodabogarakat nézzen, még az is úgy ment ki, hogy meglátta: ez itt nem újságcikk, nem akasztanivaló lator, hanem ember. -- Én olyanokat szeretnék üzenni kifelé, hogy bent szarabb, mint gondolnád, sőt még annál is sokkal szarabb. -- Hamar rá lehet jönni, hogy ez valójában nem is színház. A fiúk csak kijönnek, és megmutatják, hogy vannak. Elég a szemüket látni, másra nincs is szükség. Szóval nekem már nagyon relatív, hogy mi a művészet.

Félúton
Biztos nem véletlenül csinálom ezt a munkát, és azt sem gondolom, hogy erős lennék. Vállalni csak a gyenge tud. Az erős beleütközik a feladatba. -- Van egy négyéves lányom. Nem hiszem, hogy pontosan érti, hogy mi az, amit én csinálok. Szerintem félne, ha értené. De azt mondja, hogy ha majd én öreg leszek, és nem fogom ezt csinálni, akkor ő fogja csinálni.