Az új ülésrend kialakítása után a JATE Klubban. Gyimesi Ágens: a hely szervező ereje. Ami működik.

Akkor azt hiszem, akár kolleganőnek szólíthatlak. Mi ez a zene, amit csütörtök este hallottunk az Öreg Hungiban?

Ez egy viszony. Olyan valami, ami az összes lehetséges emberi viszony gyűjteménye. Gondolkodom, mert ez számomra is állandóan változik. Hetente, havonta, mikor hogy. Az én viszonyultságom is változik. Ez a tér most segített, ugyanis nagyon jó tér. Ez azért jó, mert bizony ki vagyok szolgáltatva magamnak, ugyanis improvizálok. Volt idő, amikor még féltem emiatt, most már nem félek.

Miről szólnak ezek a szövegek? Meg lehet mondani, hogy mondjuk a gyermekkorról, egy tájról, vagy éppen a szerelemről?

Nem, nem ilyen. Nem lehet a tárgyát meghatározni, a te megfogalmazásod túl földközeli. Tehát nincs tárgya, nem erről szól, hanem arról, amit csinálok. Amilyen viszonyokat fölismerek. A hangok érzékelés fölötti dolgokat mondanak el, olyanokat, amiket nehezen ismernek fel az emberek és a hangok által válnak fölismerhetővé. De ez nem miszticizmus, hanem egyszerűen nem földközeli dolgok. Soha nem tanultam énekelni.

 Szeged?

Egy évet tanultam itt a főiskolán. Erről a városról nagyon intenzív élményeim vannak. Itt váltam felnőtté és ez fontos.

Anekdota, történetecske?

Nem, már nem szeretek mesélni, nem volna illendő a szereplők miatt. Illetve azért mégis: éppen itt a JATE Klub ablakánál történt egy viharos éjszakán, hogy a Szilkó (Podmaniczky Szilárd szépíró, a szerk.) félmeztelen dobolt, én meg énekeltem, János meg táncolt. Szeretem a Szilkót, nagyon intuitív, szeretem az írásait is.

Térjünk vissza az előadásaidhoz. Mennyire komoly ez az ügy?

Nagyon komoly, véresen az. Szeretem tudni, hogy milyen történetnek vagyok a szerep-lője. És a történetek letapogathatók abból, amit csinálok.

CD, CD, CD! Már kapható az Égi, földi című korong, kiadta a Periferic Kiadó.