Mindketten újvidékiek vagytok?
Szorcsik Kriszta: Nem, zentaiak vagyunk és az újvidéki színművészeti főiskolára jártunk. Most fejeztük be.

Ezt a darabot, amellyel felléptek a fesztiválon nem csak játsszátok, de ti rendeztétek is...

Sz. K.: Így van. Azért mi rendeztük, mert a negyedik évben van egy olyan feladat a főiskolán, a közös diplomamunkán kívül, hogy mindenkinek kell egy monodrámát készíteni. Tehát választ egy darabot, amelyik tetszik, és akkor elindul egy úton. Utána van konzultáció a tanárral, aki megmondja, mi jó, mi nem, és segít. De végülis önállóan kell megcsinálni. Annyi volt a könnyítés, hogy lehetett ketten, hárman is dolgozni, mi ketten akartunk. Hét éve dolgozunk együtt. Miért a Cselédeket választottátok?
Mezei Kinga: Nekem is volt külön ötletem monodrámára, Krisztának is biztos volt valami, aztán mégis úgy döntöttünk, ha már lehet közösen is csinálni valamit, megcsináljuk ketten. Egyébként minden a saját ötletünk, senki nem segített.


Ha jól tudom, egy tyúk játssza a Madame szerepét...

M.K.: Igen. De be kell vallanunk, nem ez volt az első variáció. Egy színésznőnek kellett volna eljátszania a szerepet, de sok minden közbeszólt. Főleg a háború. Nem mindenki vállalta, --és ezt nem is lehetett elvárni--, hogy egy olyan helyről, ahol nem igazán érezhető a háború, leköltözzön olyan helyre próbálni, ahol sokkal jobban érezhető. Magunkra maradtunk, de később örültünk neki, hogy így történt, mert így jött a tyúk-ötlet.

Mennyit dolgoztatok az előadáson?

Sz. K.: Nagyon sokat.

M.K.: Hát nem sokat, én meg azt mondom. Időben rengeteget, soha életemben nem volt ilyen: hat hónappal a bemutató előtt kezdtünk el beszélgetni róla, de a tényleges munka három hét volt, amikor azt mondtuk, mostmár nincs szarakodás, ha bombáznak, bombáznak, de csinálni kell.

Vannak közös terveitek? Mit fogtok csinálni a következő évadban?

Sz. K.: Kinga az újvidéki színház munkatársa, én Szabadkán vagyok, legalábbis még ott, hogy aztán hol leszek, azt nem lehet tudni.

M.K.: Most kezdünk egy darabot, augusztus 1-jén. Egy fiatal román rendezővel, George Vaskuval, akinek láttuk egy előadását Budapesten a Nemzetközi Főiskolás Találkozón, és teljesen ledöbbentünk, nagyon tetszett. Aztán az Újvidéki Színház művészeti vezetője úgy döntött, hogy megkockáztatja, és elhívja, hogy nézze meg a társulatot. Nagyon bejöttünk a fickónak, mindenki tetszett neki, sokat beszélgettünk. Ott volt két napig, megnézett három előadást. Ő volt az egyetlen, aki a háború közben is visszajelzett, hogy nem érdekli a háború, ő jönni akar. Így augusztus 1-jén kezdjük próbálni Pirandello Hat szerep szerzőt keres című darabját.
A Cselédekkel mentek még valahova, mi lesz az előadás sorsa?

Sz. K.: Azt nem tudjuk. Nagyon szeretnénk, ha mást is érdekelne, ha lenne rá kereslet, igény. Eddig sajnos csak egy előadás volt, a bemutató május végén. Aztán voltunk vele Temesváron, Kisvárdán, Zsámbékon, de hol anyagi okokból, hol megfelelő hely hiányában az előadás elmaradt ...