Mert Szécsi Pál, aki tizenhat évesen otthagyta az iskolát és alkalmi munkákból élt, eladta a testét: manöken lett tizennyolc évesen és 1962-ben egy KGST-divatbemutatón, ahol a baráti országok bemutatták legújabb modelljeiket, első látásra beleszeretett egy lengyel manökenbe és amikor a lány viszszautazott Varsóba, kétségbeesésében a Szabadság-hídról a Dunába ugrott, de élve szedték ki a vízből és úgy gondolta, ha már életben maradt, akkor gondol egy merészet: elment Varsóba szerelme után és hamarosan összeházasodtak. Szécsi Pál három évig Varsóban élt és megtanult lengyelül, aztán elmúlt a szerelem és hirtelen hazajött, a válást már itthonról intézte. Évekkel később volt felesége új férjével együtt Magyarországra jött, hogy sikeres énekesként megnézze az ő egykori Paliját.
El is indultak a haknibrigáddal: divatbemutató zenés műsorral. Az új férj, valami konszolidált fazon, végig kimérten mosolygott. A lengyel nőnek viszont megdobbant a szíve, szeretett volna ő is újra végigmenni a kifutón. A dunaújvárosi kultúrházban délután négyre hirdették meg a Vörös Október Ruhagyár legújabb modelljeinek bemutatóját, a plakáton ott állt nagy betűkkel Aradszky és Szécsi Pál neve is. A fővárosi művészek kettőre megérkeztek, és nem tudtak négyig várni, mert akkor már a következő helyszínen kellett nyomniuk a műsort. A szerződésen egyértelműen kettő óra szerepelt, hiába vitatkozott a művház igazgatója, ő volt a hibás: belement, hogy kifizeti a fellépti díjat, de csak akkor, ha valóban meglesz a műsor. És akkor Szécsi Pálék az üres nézőtérnek leadták a komplett esztrádot és nem ült senki más a nézőtéren, csak Szécsi Pál egykori lengyel felesége az új férjével. És akkor kijött a színpadra Szécsi Pál és csak neki énekelt és azt érezte, hogy olyan szerelemes ebbe az érett asszonyba, mint még soha, de szerencsére gyorsan elmúlt az érzés, búcsúzni később már könnyedén tudott, de amikor ott énekelt az üres kultúrházban Grazynának, abba majdnem belehalt.



hiba van a kréta körül
menekülni nem sikerül
ha velem van, éget a láz
micsoda csapás



Kicsit elfáradt Szegeden Szécsi Pál, melankolikus lett, ilyenkor szokott még eszébe jutni Grazyna, ha rátör a búskomorság. Ott kellett volna maradni Varsóban, kitanulni valamilyen szakmát, minél civilebbet. Havonta legfeljebb egyszer érezte így Szécsi Pál, de most éppen ez a nap volt. Ki is hagyta a fesz-tivál némelyik előadását, volt amelyiken úgy, érezte, hogy át akarják verni, csak az újvidéki két lányból kicsapó energiák fogták meg igazán, bár ezt a Genet-darabot már nagyon unta a rossz mondatai meg a marxizmussal összefröcskölt vulgárfreudizmusa miatt. Át kell vészelni az ilyen napokat, gondolta Szécsi Pál, azért kellenek, hogy utána megint jobbak jöhessenek.