Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 1999. évfolyam - 5. szám / hátulnézet rovat

 

Lapszámaink

- Az Önök tudósítója: Agnes Dubinyikov

nyomtatható verzió



Valaki színházba vihette Jozef P.- t, mert nem jött ki onnan többé.
A szobában asztal volt, szék volt és volt még valaki, de az arcát rosszul vettük ki a félhomályban. Nálunk falun, mink megmongyuk, ha valakivel bajunk van, azt kihívjuk párbajra. A párbaj azért jó, mert nem ugatnak bele a nők. A párbaj teljesen férfidolog, azért nincs is több -- mondta a részeg a kurvának.
Ülök majd egy tyúkketrecben, százhetvenkilósan, néger vagyok, egy százhúsz emeletes ház tetején, az ablakból a mennyországba látni. De faszom a mennyországba, amikor még van egy emelet, ami tulajdonképpen tetőterasz, ott a tyúkudvar, ülök egy fotelben, lövöm a tyúkokat a pisztolyommal és a szekszre gondolok. Arra, hogy le lehet szopni. Öreg vagyok és a gyerekeim kiröppentek, a feleségem nagyon szeret, én is szeretem őtet, hogy összefoglaljam a mindazonáltal általam fontosnak, sőt életbevágónak tartott okokat, jeleket és dolgokat. Borhezt például már nem olvasok, de elolvasom a Háború és békét. Az egész kerület minden csaja nekem dolgozik -- jó vannak szabadúszók, de ezt éppen így szeretem, én is voltam szabad. Akinek nincs inge, ne egyen magába.
Látta, nem lesz baj. Mondta a részeg a kurvának.
Hogy nem a fejével van baj, bár nehezen fejezem be magam. Idegszál és csigolya, az bír olyan kettős lenni, mint a lakodalmas duettek, amikor nem tudod, ki adta a pénz és ki hozta a nőt. A fejemen ülök szabadidőmben, az az egyetlen foglalásom. Nézek ki egy autóból, mellettünk megy egy vonat
mellettünk megy egy vonat
abba erőszakójják a csajomat.
Visszajavítom a szócséplést, nekem mára ennyi elég. Négy és fél évig úgy gondoltam, hogy leszek magamba, az ember sorsa végülis ez, magába. Odaszegezem magam az élményeimhez vagy szigszalagozom. Egy kutya.
Lépéstesztet csináltatok, mielőtt kilépnék ön magából. Mondta a részeg.
Mondta a kurvának, de a kurva nem figyelt. Oda. Jó, letette a poharat, levette az ingét. Jó, de ezt nem nézem végig. Két lányt látok, egy harmadikat. Az meg asszony, ám nemhivatalosan. Ha hivatalosan asszony volna fölhúznánk a százhuszonegyedikre -- század -- és én momentán utoljára hitetgetném magam, hogy a mennyország fölött még van valami be nem épített terület.
Magasságos Isten. Imádkozni is szoktam, s ha összehoz még minket egyszer a sors, ez a Kegyetlen Kerítő, Rettentő Céda, Kacifántos Szürkebarát, és hogy a lányokról se feledkezzek meg: Ju... -- mégiscsak azt állítom, azt szajkózom, azt parancsolom, hogy. Köszönöm szépen.
Bocsánat.
Látod, a kivégzés helyszíne mindig szép. Nap süt, kéregetnek, pénzt adsz, simogatod a hasad. Terhes vagy. Gyermekágyad lesz. Emlékezz a szép napokra. Nap süt. Látóideg sérülésed nincs.
Látóidegsérülésed nincs.
A füled ép. Éppen fordulsz a hang felé -- felébredtél, mint valami kém.
Krémem a köpenyem. Mindenkit úgy.
Úgy fognak hívni.
Komálom a színházat. Mondta Jozef P. Mondta a részeg. A kurvának pedig addigra jövőképe lett, ami -- valljuk meg -- nem piskóta.
Szeretek magába.



8.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció