Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 1999. évfolyam - 6. szám / látja rovat

 

Lapszámaink

- Börtön - Passió

nyomtatható verzió

Börtönbe azok kerülnek, akik bûnt követtek el. Bûntetésük bûnükért jár. Ez a rend. A bûn maga a büntetés, feleli erre Az Álló Idô Színháza Peró és Anita segítségével. Nincs menekvés a büntetés elôl, mindenki el- és megítéltetik, és ezt még az sem teszi könnyebbé, hogy egyúttal mindenki ítéletet is mondhat mások fölött. De hagyjuk ezt. Az Álló Idô Színháza nagyon másképp játszik mint tavaly: egyszerûbb, áttetszôbb az elôadásuk. Már alig színház. Most is van benne erô, rengeteg, de akkor a hatalomnak, butaságnak való kiszolgáltatottságról játszottak (Übü), most a megbánásról. Arról, hogy aki a keresztet viszi, nem szükségképp ártatlan, de attól még viszi. És persze, ha viszi, attól még bûnös marad -- ez a kereszt lényege. Nem kell errôl sokat beszélni, ott volt minden a kilenc fegyenc arcán. Nem odagrimaszolták, nem odaszínészkedték, hanem ott volt tényleg, az ô saját arcukon. Angyalkákká váltak, megmutatták angyal voltukat, és közben maradtak tetováltak, széles vállúak, fenyegetôek, rémült szemûek. Ijesztôen szépek. Nem volna erre képes senki más, nem játszhatná el ilyen egyszerûen, ilyen átélten, ilyen megláttatóan ezeket a banális, félelmetes igazságokat senki más. Nem színészkedtek, hanem naiv bizalommal fogadták a nézôt, és megmutatták neki magukat. Az ô bûnükre ez az ártatlan megmutatkozás hozhatja el a feloldozást, már ha létezik ilyesmi. Felejtsük el a színházat, egy kis idôre.
Deutsch Andor
Te is tudod milyen, ha nincs szabadnap (ez nem kérdés, kijelentés). Ilyen az életed. Megszületsz, és aztán nincs mese, élni kell. Vagy csinálod megállás nélkül, vagy végérvényesen kiszállsz. ­ Életed börtönének rabja vagy. És ha életed nem bûntelen, raboskodhatsz duplán, szüntelen. ­ Na jó, hagyjuk. Mindezt tudtuk eddig is.
Börtön-Passió. Történet a szenvedésrôl. Ott, ahol megállt az idô. Ahol végképp nincs szabadnap. Se hétfô, se kedd, se szerda stb, stb. De mért pont ez a történet?
Beigazolódott, amitôl tartani lehetett. Passió-játék a börtönben. Szép, szép, de ez így annyira direkt. Kézenfekvô, de kicsit sok. Vagy mégsem? Nem tudom. Bûnök vállalása, beismerése, könyörgés a megváltásért elítéltek szájából. Túl szép, hogy igaz legyen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hamis vagy ôszintétlen, csak azt, hogy így a Passió-játék is veszített önmagából, de az elítéltek játéka is. Mert én nem elítélteket akartam látni, nem rabokat. A választott történet okán mégis mindig ott motoszkált a fejemben, hogy ezek az emberek nem csak úgy általában bûnösök (ahogy mindannyian azok vagyunk). De ez csak motoszkált a fejemben, kicsit zavaróan. Látni nem ezt láttam, hanem a kilenc embert, méghozzá meghatóan szép embert.
moly
Eleinte zavarodottan nézegettem körül. Próbáltam elkerülni a kék-szürke egyenruhások tekintetét. Aztán elkezdôdött. Torokszorító volt. Nem lehetett egy mondatot sem nem komolyan venni. Mindegyik mögött ott volt a titok súlya. Hát persze, hogy róluk szólt a passiójáték, az ô bûnhôdésükrôl. És mégsem éreztem „csináltnak" vagy hazugnak. Ahogy egymást felváltva játszották Krisztus és a „többiek" szerepét, minden viszonylagossá vált. Mindenki vitte a keresztet, és mindenki fején volt szögesdrótból font koszorú. Mindenki volt bíró és elítélt. „Méltó a halálra."- fájt a mondat, az érezhetô erôfeszítés, mert nagyon nehéz ezt kimondani. Júdás pénze pedig rozsdás vasszegekké változott. A padlón összegömbölyödve fekvô ember. „Valaki" megöleli, felsegíti, kivezeti a körbôl. A padlón összegömbölyödve fekvô emberek. „Egy, kettô, három, négy, öt... Semmi." Végül a tánc. Mosoly, érintés, kedvesnek szánt szavak. Nekem ekkor tényleg megállt az idô. „Jézus vagy Barabás? Barabás vagy Jézus?" A választás.
gilice
Nem elôször vetem papírra a színházzal kapcsolatban a már-már krédómmá vált közmondást: mindent megérteni annyit tesz, mint mindent megbocsájtani. Mégsem gondoltam volna, hogy egy alkalommal -- a mai napon -- e gondolatot azzal a biztos tudattal engedhetem útjára, hogy a leendô olvasóközönség számára annak mélyebb titkai is a napnál világosabbak lesznek. Aki látta a tegnapi elôadást, aligha kételkedhet benne többé, hogy életünk csupán apró porszem a morál galaktikus kosztengerében. Mert a mai naptól kezdve nem kerülhet a szemem elé ember, aki megkattan a nyugdíjbamenéstôl, aki fôbe akarja lôni magát egy válás miatt, aki sírógörcsöt kap a bérletpénztárnál. Gondolj csak bele: ha az apád, a férjed, a barátod, az öcséd vagy a fiad bajba kerül, mert valami nagyon-nagyon nagy hülyeséget csinált, és azután elvitték, és sokáig nem láttad, azután meg hónapok, évek után egyszer csak ott áll veled szemben, a ráparancsolt, masnival megkötött szürke nadrágban és a börtönemblémás kék ingben -- akkor vajon hogyan nézne rád? Ugye tudod, hogy pontosan így? -- Ezt ne felejtsd el.
Liszka Tamás

Vonatkozó előadások:
Börtön-Passió   07.30.17:00

3.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció