A Numero Uno-ból felszálló hetvenes évek zenéjét rohanó léptek zaja löki félre a lépcsőházban. Mint medréből kilépett Tisza, úgy rúgta ránk az ajtót a hétvége. Ilyenkor érdemes ám korán kelni, becsatolni a szem alatti táskákat, mit táskákat, tömött utazóbőröndöket, irány a Szent István tér, ahol frankó kis bolhapiac várja a fürge utazót. Egy hete itt vettem ötvenesért Moraviát, százasért Jorge Amado-t és egy füveskönyvet. Van dögivel ifjúsági irodalom és válogathatunk a huszadik századi szovjet írók szövegei között is. Szexmagazinok tekintetében is széles a kínálat: negyvenért két évvel korábbról Tuti Tinik, aztán Bizarr és Extra Bizarr, Amatőr, ÖKM és más testkutúrával foglalkozó periodikák. A magvas irodalom a piac kínálatának csak egy részét jelenti. A szakadt biciklilánctól (120) a zippzár nélküli, krémszínű nadrágig (200), a hatvanas évek csipogó játékállataitól (30-tól fölfelé) a pár hetes kiskutyákig (?) terjed a kínálat. Holnap tehát korán ki az ágyból, érdemes. Nyitva hajnaltól délig.
Ha maradsz még a jövő héten, vagy amikor legközelebb jössz, nézz be a Somogyi Könyvtárba is. A Dóm téren találod. Terjedelmi korlátok okán itt csak a harmadik emeleti folyóirat-tárról emlékeznénk meg. Az olvasóban válaszd a 81-es számú asztalt, így balról dől asztalodra a fény és csodálatos, mozgó képeslapot bámulhatsz. Rálátsz a tér fáira, a Sellő házra, a Szerb templomra és persze a Dómra. Ha szerencséd van, elkaphatod, ahogy az egyik városképi jelentőségű figura a Dóm kertjében lepihen, kutyájára hajtja a fejét és már álmodik is, azt álmodja, hogy ott ül a melletted lévő asztalnál és sietnie kell egy helytörténeti munka feldolgozásával, mert egy huszonkét éves szőke lány várja a Sörkertben. Innen mintha egy kicsit mindig borult lenne az ég a város fölött, mintha esőre állna, a füstüveg panoráma-ablakok eredményesen dolgozzák le a szegedi napsütés erejét. Közben tutúúú, asztalod száma megjelenik szemben a falon, mehetsz a kiválasztott 1973-as teljes évfolyam Képes Újságért. Kellemes időtöltést!
Az Impala házban, a Zárda utca 9. alatt egy ifjú MTI-s fotós hölgy megrázó kiállítása látható. Bruzák Noémi májusban Albániában járt, ahol koszovói menekülteket fényképezett. A falakon síró, dühös, halálra vált férfiak, asszonyok, gyerekek néznek az objektívbe, vagy csak úgy a semmibe, bele abba a rohadt, kék levegőbe. Menj el, nézd meg, persze csak akkor, ha van kedved ellenpontozni a felpörgetett fesztivál hangulatát.