Negyven Tardyl meg egy üveg Johnnie Walker, Szécsi Pálnak huszonöt éve sikerült a nyolcadik öngyilkossági kísérlete, de ez nem jelenti azt, hogy meghalt, sőt itt van a Thealteren és élményeiről, tapasztalatairól külön rovatban értesülhetnek az Ex-Stasis olvasói
Sok mindent megért már Szécsi Pál, börtönben viszont még nem volt, és ez az első alkalom is valahogy majdnem elmaradt. Állítólag fel kellett volna iratkoznia, bár ha ezt megteszi, az se segített volna, hiszen délelőtt hirtelen igazgatói döntéssel százra limitálták a kétszázas nézőszámot. Biztonsági okokból. Be vannak rezelve, mert a viszkis rabló újra száguld. Szóval Szécsi Pál, aki világ életében utálta a tülekedést, most ott héjáskodott, hogy valahogy jusson jegy. A kétségbeesett jegyárus az utolsó hat darabot feldobta a levegőbe: mi alapján döntsön? Szécsi Pál elvből nem vett részt a rögbijelenetben. Elegánsan hátralépett. Aztán kiderült, hogy lehet tárgyalni a műintézményből Zrínyiként kirohanó börtönigazgatóval. Hogy még tíz, még tizenöt. Szécsi Pál szívből sajnálta a jegyosztót, aztán átfutott rajta, hogy most kéne előhozakodnia azzal, hogy neki adjanak jegyet, hiszen ő Szécsi Pál. Most az egyszer kihasználhatta volna. De úgyse hinnék el, különben is egy táncdalénekesnek mitől lenne több joga a börtönbe bemenni, mint bárki másnak. A börtönigazgató, aki egész életében azzal foglalkozik, hogy ne lehessen az épületből kijutni, most ezen a nyári délutánon küzdött, harcolt, hogy megvédje az ő börtönét a betolakodóktól. Először udvariasan, aztán lassanként előjött az igazi természete. Szécsi Pál szívből sajnálta ezt az embert ebben a nagyon hülye helyzetében. A börtönigazgató makkoscipőt viselt, magábancsíkos szürke pantallót, világoskék ingéhez pirossal vastagon csíkozott sötétkék nyakkendőt, mustársárga zakójának a mandzsettája vissza volt hajtva, messzire világított a lila bélés. Ahogy ezt az öltözéket felmérte Szécsi Pál, hirtelen elhidegült az igazgatótól. Nem tudta az örökké elegáns Szécsi Pál többé ezt az embert szeretni, sehogyse tudta. Megadóan sodródott és hirtelen jegy libbent az orra előtt és már bent is találta magát a zsilipben. Egy nagybajuszú őr igazoltatta, régen lejárt személyijében ott állt: Szécsi Pál Sándor, született Budapest, 1944. március 19. A nagybajuszúnak a szeme se rebbent. Így került Szécsi Pál a szegedi Csillag börtönbe.

sajnállak én téged, ki évek óta
nappal is vaksötétben élsz
nincs ismerős, ki téged vigasztalna
s az ember egymaga mit ér?
A börtön után, hogy megnyugodjon pljeszkavicát evett, lepénnyel, csak ajvár nem volt éppen, ez kicsit lehangolta, majdnem el is késett a színházból. Csupa izomrost-idegszál ember egyedül adta a műsort és a kopasz orosz is meg tudta szüntetni a vidéki kultúrház-hangulatot. Színház lett az össze-vissza halmozott képek sorából. Próbált hülyéskedni az orosz, de az kevésbé ment neki, akkor volt igazán lenyűgöző, mikor ágyékkötőben táncolt igen komolyan, kitárta magát a színpadon. Másfél évtized kőkemény munkájának az eredményeit csodálta egyfolytában Szécsi Pál, tökéletes mozdulatok és bámulatos képesség arra, hogy érzelmeket végigfutasson magán a színész. Mindig erre törekedett Szécsi Pál is, hogy tökéletesen azonosuljon, megszűnjön magánember lenni, mert csak így lehet valaki igazán személyes a színpadon.
sajnállak én téged, ki évek óta
nappal is vaksötétben élsz
nincs ismerős, ki téged vigasztalna
s az ember egymaga mit ér?
A börtön után, hogy megnyugodjon pljeszkavicát evett, lepénnyel, csak ajvár nem volt éppen, ez kicsit lehangolta, majdnem el is késett a színházból. Csupa izomrost-idegszál ember egyedül adta a műsort és a kopasz orosz is meg tudta szüntetni a vidéki kultúrház-hangulatot. Színház lett az össze-vissza halmozott képek sorából. Próbált hülyéskedni az orosz, de az kevésbé ment neki, akkor volt igazán lenyűgöző, mikor ágyékkötőben táncolt igen komolyan, kitárta magát a színpadon. Másfél évtized kőkemény munkájának az eredményeit csodálta egyfolytában Szécsi Pál, tökéletes mozdulatok és bámulatos képesség arra, hogy érzelmeket végigfutasson magán a színész. Mindig erre törekedett Szécsi Pál is, hogy tökéletesen azonosuljon, megszűnjön magánember lenni, mert csak így lehet valaki igazán személyes a színpadon.
ember volt a többiek közül
ki minden jónak egyformán örül
a szürke külső sok mindent takart
fiatal volt, szárnyalni akart
jóbarátja volt mindenkinek
mégsem tudta, hogy ki érti meg
a zenében meglelte vigaszát
ott mondta el minden panaszát
Annak idején tízezer kilométereket vezetett havonta, sok balesettel fáradtság vagy az alkohol miatt, de mindig megúszta komolyabb sérülés nélkül. Csak járta az országot, haknizott, ha úgy tetszik, de mindig tökéletességre törekedett. Fehér ing, fényes cipő, tökéletes frizura. Ki lett volna kíváncsi a depressziós, rettegő Szécsi Pálra, ők egy erős figurát akartak látni, akinek már a létezése is vigasztalja őket mindennapos nyomorúságukban. A régi zsinagógában fiatal emberek meztelenkedtek a színpadon, szintén kusza képsorozat keretében. Az iskolázatlan Szécsi Pál mindig is igyekezett sokat olvasni, ismerte Csehovot, szerette a Cseresznyéskertet. Örült, hogy most újra találkozni fog vele és csalódia kellett, mert az előadásban nem volt egy deka Csehov se, se pro, se kontra. De igazán ez a meztelenkedés bántotta. Főleg az után, hogy amott az az igazi színész kis tasakba pakolta a szervét, hogy valóban a meztelenség legyen fontos, csak a teste. A fiatal pszeudocsehovistákon pedig Szécsi Pál akaratlanul is tanulmányozhatta, hogy mennyiféle lehet a szőrzet a láb között, fazonra, szálvastagságra, göndörödésre nézvést. És ez a privátanatómia a legkevésbé sem érdekelte Szécsi Pált. Nem testek voltak a színpadon, hanem privátpuncik és privátfütyik. Persze, hogy örült a jólszabott ciciknek Szécsi Pál, de elrontotta az örömét, hogy minden felvezetés nélkül jutott hozzájuk, pedig a privátcici lényege éppen az, hogy meg kell dolgozni érte.

percekből áll össze a boldogság
széjjeltörni elég tán egy rossza pillantás
boldogság, lepkeszárnyú boldogság
elröppen a semmibe és nincsen folytatás
Nem volt ez így jó. Ügyetlen fiatalok görcsös mozgással, beszédhibákkal pótcselekedtek és meztelenséggel próbáltál leplezni avatatlanságukat. Renyhe testét mindenki vigye haza, dolgozza meg, mint az orosz aszkéta. Addig semmi értelme. Privát színház nincsen, csak privát nihil. Színházba öltözötten érdekes csak egyik ember a másiknak, a többi magánügy. Rossz volt a börtönben is Szécsi Pálnak, pedig nagyszerű izmai voltak a fegyenceknek, csak éppen nem volt nekik elég öltözet az ügyetlen passiójáték. Szécsi Pál hallotta, olvasta, hogy a tavalyi Thealteren saját lábán megálló Übü-előadásban mutatták meg saját problémáikat az elítéltek és annak döbbenetes hatása volt. Itt most privátban mutogattak neki gyilkosokat és az egészben volt valami kellemetlen Szécsi Pálnak, akármennyire is szimpatikus volt egyik-másik. Szécsi Pál mindig úgy tartotta, hogy a megismételhetetlen dolgokat nem kell megpróbálni megismételni.