Kiss Erzsi a szeretetteljes légkörre utazik. Az Egy Kiss Erzsi Zene csak szeretettel tapétázott térben él, ha ez nincs, akkor nincs semmi, nem élhet, nem kap levegőt, annak annyi. Kampec.

De ennek így kell lennie, mert ezerszer bizonyosodott már be, borítékolom, újra és újra be fog bizonyosodni, hogy minden egyéb kiindulás csak baromságra képes, hazugságot nemz, és még legjobb esetben is csak faszságba torkoll.
Gondolom sokaknak nem mond újat, de vállalva elődeink ismétlését írjuk ide: ez a nonverbális hangokra épülő zenefolyam egyszerre arab, bolgár, eszkimó, finn, afrikai vagy éppen blues-os és ki tudja még mi, mindenki saját ismeretei alapján fog valamire asszociálni ma este. Sehonnani autentizmus, New York-i dzsungel-sanzon, páradús és-de-sem nem fülledt, nem szomorú és nem fergeteg-vidám. Örömteli. Van.
Az Egy Kiss Erzsi Zene 1996 óta létezik, ám tagjai valahonnan a nyolcvanas évek mélyének avantgard törekvéseinek mezejéről érkeztek. Kiss Erzsi Jeles András Monteverdi Birkózókörében szerepelt, majd ugyancsak Jelessel Kaposváron dolgozott. Már „kora gyermekkorában" angol halandzsával szórakoztatta a családot, ám az iskolában mégsem szerette az énekórákat, a hivatalos iskolai módszereket. Aztán jöttek a Jeles-évek, majd a zenei egymásra találás Hajnóczy Csabával.
Kenderesi Gabi (ének, hegedű) a Kampec Dolores tagja az együttes megalakulása óta. Foglalkozik még magyar népzenével, belcantóval és improvizatív kísérletekkel.
Hajnóczy Csaba a nyolcvanas évek elején a Kontroll Csoport zeneszerzője és gitárosa volt, '84 óta pedig a Kampec Dolores-ben nyomja.
Csécs Tamás dobost korábban a Soma-Show-ból ismerhetjük, jelenleg is többféle jazz, free, etno és rock akciókban dolgozik.
Kedves Erzsi, ne félj, nem fogunk operaénekesnek nézni konszolidált megjelenésed miatt, ránk köpködheted az almamagot, nem akarunk behatárolni senkit, még magunkat sem. És ha vége lesz ennek a fesztiválnak, képeslapot kapsz tőlünk Kamcsatka mellől ainu nyelven. Szeretni fogsz bennünket.