Nem szabad megöregedni, inkább negyven Tardyl meg egy üveg Johnnie Walker, ezt gondolta magában Szécsi Pál, miközben az öregembert nézte, aki pontosan játszotta el egykori nagyanyját. A végső kiszolgáltatottságban, csúnyán, betegen, mindenkitől elhagyatva: a játszó színész saját magát, az unokát szólongatja kétségbeesetten, aki persze, hogy nem tud bejönni.
két összeillő ember
fénylő, tágra nyíló szemmel
figyeld, elakad a hangunk
istenem, hát mi vagyunk
két fénysugár a ködben
jöttél akkor és én jöttem
látod, így volt írva sorsunk
most élünk végre, nemcsak álmodunk
Domján Edit kinézte magának Szécsi Pált, már a színpadról beleszeretett, aztán egy-szerűen letámadta a nála tizenkét évvel fiatalabb férfit, akinek imponált, hogy egy híres színésznővel látják és anyát is keresett benne. Egy évig tartott a viharos szerelmük, tartott, ameddig tarthatott. Szécsi Pálnak kezdett kínossá válni az öregedéstől betegesen rettegő, még nála is hisztérikusabb nő. Lerázta magáról Domján Editet, bár látszólag továbbra is jóban voltak, menekült előle. Negyvenedik születésnapján, nem sokkal szakításuk után Domján Edit öngyilkos lett. Karácsonyi öngyilkosság, búcsúlevél Szécsi Pálhoz, nem tesz szemrehányásokat, óvja-félti szerelmét. Domján Edit halála után Szécsi Pált hetekig idegosztályon kezelték, egy év múlva pedig negyven Tardyl meg egy üveg Johnnie Walker, Szécsi Pál is követte az elhagyott, megalázott Domján Editet, aki nélkül viszont sehogysem találta a helyét a világban.
könnyezem
vagy csak a füst szállt a szemembe
nem tudom
valaki elment
akit én most is szeretek, nagyon-nagyon
álmodom
vagy talán ébren is őt látom
nem tudom
keresem, pedig tudom, hogy elment
messzire, nagyon-nagyon

Az első napon Pető Gyuri, a végén Róth Aranka, két ember egy letűnt, egy élhető világból. A holtak üzennek a Thealteren keresztül és Szécsi Pál megborzong. Nem szabad megöregedni, elviselhetetlenül petyhüdtté válik az ember, rádöbben, hogy milyen értelmetlen is az egész. Aztán valahogy mégis tovább vonszolja magát. Akár a két zenebohóc a zsinagógában: hangszer nélkül is zenélni, dallamot csiholni a hulladékból, a kacatokból. Összekaparni vala-hogy az életünk romjait. Menni tovább Szegedről, keresni egy másik helyet, ahol megint ki lehet bírni egy darabig, örökre harminc évesen, huszonöt évvel azután, hogy negyven Tradyl meg egy üveg Johnnie Walker.