Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 1999. évfolyam - 1. szám / ny8lc év rovat

 

Lapszámaink

- ny8lc év

nyomtatható verzió

healter '91szárnya van de nem madár. ellenben mégis madár, amennyiben az identitáskeresés beindulása esetén hívóikon. nem szeretnénk elveszni a részletekben, de rétegesen rakódott a röhögés a kisszínház pornehéz levegőjében, szállongani kezdett a kacaj netovábbja a tétova lehetőség, meghaladni a nemlétező jelent. aztán fölrobbant a telefonfülke és álldogáltunk a baleseti sebészet, traumatológia ügyeletén. az ügyeletes színház a valóságra lefordítva valósággá tette a jövőt. ami létezni kezdett. a történelemnek nem is volt esélye más. vérezni veszettül. akár egy méhes.


thealter '92 R. mesélte, hogy utazott valahonnan, illetve érkezett ide, azaz megérkezett Szegedre, éppen Szegedre és látta, hogy játszik a szökőkút. látta pedig igazából hallania kellett volna, hiszen ez a szökökút azidáig kellemes dallamokat játszott. csak azért nem állíthatjuk, hogy a turistákat elkápráztatandó, mert a füleket elkápráztatni, legalábbis bajos. R. mondta továbbá, hogy volt nála gép, mert gépnek lennie kell. és képnek is lennie kell. a szökőkút tehát, a maga vizes, illékony közegével az örökkévalót szolgálta. ezúton is köszönjük. a halhatatlanság nevében. naná. do.

thealter '93 középre a földre a mennyezetről hullott néhány maréknyi. nem volt ez más, mint mész és kő. építkezéseknél használatos anyagok. lényegüket tekintve semmi más tehát, mint kő és mész és mennyezet, mintha valaki kényére-kedvére még kiegészíteni szerette volna a romokat, hogy végül az egésszel birkózzon, ami van csak, aminek már eredeti állapotát imitálnia nehéz. a test temploma sem más, a testé, amely hibáiban és halálában mutatkozik végül teljes igaza szerint. lehetne könnyű, ahogy egy maréknyi hullás is. lehetne könnyű a földön.

thealter '94 a méricskélés nem esztétikai kategória, inkább az aggodalom hívja elő az emberből - színházi emberből is - ó, ennek semmi köze a sikeréhséghez és a betevőhöz sem. bűvölnek bicskával krumplit, mintha a világ afféle kondérszerű olvasztótégely volna. a világegyetemben főzhetik így a gulyást ismeretlen eredetű és célú hatalmak. de emberi léptékkel is mérhetünk, akkor csipetnyi csak a só és paprika. homokot és földet is választunk. vászonra visszük, élőfilm. fogjuk rá. könyörtelenül igazítunk az optikán. ami kimarad nincs ott, bár ott lenni volnánk szívesen. lehet. nem lehet. ez a játék.

thelater '95 a MASZK egyesület 2991-ben. és a közönség 2991-ben.







thealter '96 a túlélő élete végéig hordozza a kataklizma emlékét, melyből volt szerencséje megmenekülni. volt szerencséje? a túlélet az, ami csak onnan az örvény mozdulatlan és múlhatatlan közép-pontjából látható. innen a szem kimerevített tükre, melyben mint néma bakák vonulnak a jövő pillanatai állig fegyverben. terveink szerint idei fesztiválunkon legalább hat, optimális esetben nyolc előadás kerül megtartásra. jegyárainkból nem engedünk. esztétikai, színházművészeti szempontjaink nem változtak. nem tudjuk, de tesszük. ennyiben vagyunk tegnap, amikor hajnalban földig hajoltak a fák és nyolcvanan láttuk, hogy szellemek vagyunk, kikben az örök és megbonthatatlan játék kísért. túlélet ez is. ha akarod, halálod nélküli, mely végigkísér.

thealter '97 a vízszintesek és a merőlegesek sohasem párhuzamosak. ez igaz a fizikában. igaz. a színházi tér változtathat a fizikai tér adottságain, ne koptassuk a törvény szót. a test törvénye ugyanakkor, hogy fekve láttatja magát, mint élőt és láttatja ugyanakkor halott korpuszunkat is. ám katonát temethetnek állva. nők nem temetnek katonákat. állnak legfeljebb - vertikális horizont -, ha értitek, barátaim, és odahajolnak, természetesen. az egyik imából lefelé engedi tenyereit. a másik ezt a mozdulatot nem ismeri. térdébe kapaszkodik. a férfi visszanéz. akár egy haslövés után. utoljára.



thealter '98 valamit keresni az agresszió egyik formája csupán vagy annak az örömnek izgatott megelőlegzése, hogy megtaláljuk majd. a börtön sziget. a börtön óceán. a színház a Kínok Háza, ahol megtörténik, amit próbáltunk már előbb. próbáltunk szabadságot, jó. de nem kellene mindjárt ezen a magas lovon kezdeni. próbáltuk anyánk nevével a szánkon. kedvesünkével. próbáltuk így: hét lépés. próbáltuk tizenkettő. kerestünk jogarral a kezünkben, mint király. s ugyanezt, mint katona. közkatona. próbált keresni bennünket a téboly. és a kibírhatatlan. visszakerestünk oda, ahol a kapu. röntgenkapu. átláthatóvá váltunk, mert átvilágítottak minket. szerettünk volna még. táncolni kicsit. láthatatlanul. nagyon.

2.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2023 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció