Pontosan ilyenek vagyunk, mint ez a rózsaszín nyakkendős. Sokszor áltatom magam, hogy én inkább Péntek vagyok, igyekszem minél kevesebbet belekavarni a világba, nem rontani rajta tovább. De ez nem igaz, mi mind emvéjrobinzonok vagyunk, el akarjuk adni a magunk szajréját: sampont, életbiztosítást, műanyag kockára applikált gégecsövet, színházat, újságot, mikor mi könnyebb. Ökoék meg a zöldek biztosan örülnek ennek az előadásnak, de igen nagyot tévedne4k, nem lehet Pénteknek lenni. Robinzon Csabi vagyunk te is, én is, lófogú idétlenek a hordozható lakatlan szigetünkön. Ez derül ki ebből az átgondolt, megtervezett bohócszámból, ami dugig van filozófiával, de ha most elkezdem közhelyekre lefordítani, akkor én válok bohóccá, rossz bohóccá. Kismillió apró ötlet, feszes dramaturgia. Ez így ahogy van, nagyon korrekt, világos összefoglalása annak, hogy miben vagyunk mi itt nyakig egytől-egyig.