Halász, Bálint István és a Squat Színház története közismert: a reális szocializmus szürreális sorsú áldozatai voltak: 6 felnőtt és 4 gyerek a Ferihegyi repülőtéren, csak kifelé érvényes útlevéllel. „A szabadság, mint büntetés – az engedetlenségért.” Emigráció, avantgárd színház, túlélés, szétrobbanás, időleges visszatérés, sztárolás. Közben elmúlik fél emberöltő, Magyarországot eléri saját álma: a haladás, a „szabadság fantomja”, és lemerevedik a Lét. „Hazajönnek ezek a fejek – mondja egyik sokat próbált barátom –, és süt belőlük
a világfájdalom, a gőgös mindenttudás, és
a nyomorult meg-nem-értettség. Mutogatják a sebeiket, meg a relikviáikat, és ha minden szavuk igaz, akkor is elfog a kétkedés...” Mi hoz minket vissza? – kérdezi Halász is, a Fly by Night (Éjszakai repülőjárat) című didaktikus performanszában, és nem áll meg tőle az új Hungáriában a lég. Mintha egy éjszakai repülőút lenne, el innen, soha vissza. Közben a közelmúlt elsárgult fotói, keskenyfilmjei kísértenek, tudatos lobotómia. „Utazó vagyok, az argonauták rendjéből, bolygó zsidó, stb.” – monologizál a Mester, és két csinos segítője (Cora Fisher, Jordán Adél) mintha ott sem volna.