,,... Esztétikai szempontból a beregszásziak az átmenetiséget képviselik: némely jellegzetességük a magyarországi színjátszáshoz kapcsolja őket, de színpadi fogalmazásmódjukat tekintve erősebben kötődnek más, kevésbé szóközpontú kelet-európai színházi mozgalmakhoz ... más kiindulópontot választottak, mint Madách: nem a Teremtéssel, hanem a harmadik szín mottószerűvé emelt mondatával kezdődik az előadás: ,,Hová lesz énem zárt egyénisége." Nem ég és pokol között, hanem az emberen belül zajlik a küzdelem."