,,... betörjön-e
az élet, a húgyszagú, vérfoltos, zsíroshajú
valóság a színházba, vagy maradjon szépen
odakint. A kérdés látszólag nem is kérdés,
hát persze, jöjjön, két lábunkkal a földön,
fejünkkel a csillagok között érdemes csak mûvészetet
csinálni.
... Igazi emberek vérrel
és esendôséggel teli, és ettôl válik
csakugyan ravasszá a darab. Mert ott van az élet a színpadon,
de nem a lábszagú és nem is a gyilkos, csak a kicsike,
hétköznapian kegyetlen valóság. A darabban föltett
kérdésre az elôadás válaszol."
(Gáti Péter:
Vihogások és sikolyok
Élet és
Irodalom 1998. április 24.) |
Előadás
Részletes információ