Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Exstasis - 2000. évfolyam - 1. szám / Emlék-előadás rovat

 

Lapszámaink

LSD - Egyik néző a másik arcát fürkészi

nyomtatható verzió

Zártkörű rendezvény – Az Álló Idő Színháza √*(Szabadrabok)

Most becsapva érzed magad, pedig ki volt írva, hogy zártkörű rendezvény. Ami egyébként alcímnek kész életveszély, hiszen félreértheti bárki a plakátot. És otthon marad. Mégis megtelt a Régi Zsinagóga és a közönség nagyobbik fele ünnepelte kicsit egykori hőseit. Te meg szegény csak nézted, hogy mi ez a zagyvaság. Hogy tologatnak egy vécécsészét kerekeken. Hogy személyekre, eseményekre hivatkoznak egyfolytában. Ki vagy rekesztve, ki bizony, de csak te tehetsz róla, mert kimaradtál ebből a többéves történetből. A Godot-ra várva egyik leghíresebb előadását rabok játszották egy San Francisco-i börtönben. ők tudták, hogy mit jelent Godot-ra várni. Két éve kiderült, hogy az Übü királyt is a rabok tudják legautentikusabban elővezetni. Életellenes életfogytos hörögte tűnődve: „miért is nem öllek meg, Übü mama?” Csak te ezt nem láttad, nem jöttél be velünk annak idején az úgynevezett kultúrterem izzó poklába. Nem láttad a rabot játszó rabot a valódi rácsokon kibámulni a szikrázó napsütésbe. Aztán tavaly is ki tudja, hol voltál, mikor már jólfésülve, nagy médiafelhajtással (egyszer úgyis elgáncsolok egy előadásba betolakodó operatőrt) passiójátékot játszottak. Úgyhogy most ne csodálkozz, hogy egy kukkot se értesz az egészből. Zártkörű rendezvény, mi most emlékezni jöttünk ide. Nekünk, tudod, torokszorítóak azok a homályos videofelvételek, amiket folyton bejátszanak. Lehetsz dühös vagy ki is nevethetsz, de nekünk jó így. Előadáspótlék egy előadásról, és híradás, hogy külső okokból miért nincs folytatás. És most azt is elfelejtjük, hogy azt az übüs izzást úgysem lehet megismételni. Persze ez nem azt jelenti, hogy abba kell hagyni a börtönszínházat. Sőt, azt nyilván folytatni kell. Ez csak annyit jelent, hogy annyira fontos volt két évvel ezelőtt valami, hogy még sokáig összegyűlhetünk évenként emlékezni rá. Nemcsak most lesem az arcokat, akkor is lestem, amikor kiléptünk ’98 forró nyarán a Csillag kapuján. Hogy mekkorát sóhajtott mindenki. És szippantott a szabad levegőből. Most szippantani jöttünk megint, és ennyi elég. Mi sok mindent elnézünk ezeknek az embereknek, itt a bakik is a produkció részei. Mert ők nem fizetett majmok, ők a barátaink. És ebből te most már életfogytig kimaradtál.

Vonatkozó előadások:
Zártkörű rendezvény   07.24.20:30

5.oldal

Vissza a tartalomjegyzékhez Az oldal tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció