A Ponyvapotting az első általam látott olyan igazán jó magyar film, aminek sikerült megküzdenie kis hazánk filmgyártásának szokásos rákfenéjével, történetesen azzal az óriási problémával, hogy egy filmet nem elég megrendezni és megvágni, írni kell mellé egy jó forgatókönyvet. Jó forgatókönyvhöz és ebből következően egy jó filmhez két dolog kell: egy jó sztori és/vagy jó párbeszédek. Azért és/vagy, mert a Ponyvapotting éppen arra bizonyíték, hogy lehet hiteles filmet csinálni úgy is, hogy nem kell az egyes szereplőknek olyan szerepeket eljátszaniuk, amiket, még ha jól el is játszanak, akkor sem hisszük el nekik egy pillanatra sem.
A Ponyvapotting története pedig éppen az, hogy nincs történet. Csak készül, erről szól a film - és ez már elég egy jó filmhez. Nem azért, mert ez egy alapvetően érdekes történés - a két filmes története, akik éppen egy filmet forgatnak – hanem azért, mert a szereplők elejétől a végéig hitelesek. Még csak azt se mondhatjuk, hogy a szereplők színészkednének, vagy a klasszikus értelemben eljátszanának valakit. Egyszerűen csak azért jók, mert a párbeszédeik végre párbeszédek, hőseink pedig még véletlenül sem akarnak direkt értelemben többet, nagyobbat, vagányabbat szólni annál, mint amilyet épp kell.
Mint az valószínűleg a címéből is kiderül, műfajilag nagyjából a két címadó darab közé dobhatjuk a filmet, annak ellenére, hogy a két főszereplő nem annyira a Ponyvaregény gengsztereinek klubjából érkezett és azt sem mondhatjuk, hogy a házi pálinkánál keményebb drog előkerülne benne, mégis. A film kétségtelenül legnagyobb poénja, amikor a Trainspotting nyitó képsorait összevágják a saját filmjükkel és Iggy Pop Lust for Life című dalára átültetik Budapestre…
A zene egyébként igen rendesen bele lett pakolva a PP-be a Quimby új lemezének, az Ékszerelmére címűnek a szöveg nélküli változata rendesen passzol a fővárosi kocsma-életérzéshez, meg úgy általában az egészhez, és nagyjából arra lett használva a Rammstein is, amire való, úgyhogy a kép és a „nemsztori” mellé ez is fel lett bokrétaként tűzve.
Egynek is csak ugyanannyi a vége, mint a többinek, a Ponyvapotting egy magyar viszonylatban nagyon-nagyon jó kis filmecske, üdítő 68 perc – kötelező darab.
Hasonló szellemben születhetett a fenti filmet megelőző 28 perces agymenés Autóban címmel, ami végül is nem volt rossz, sőt egészen őszinte kis próbálkozás volt a film területén. Négy, cannabissal láthatóan sokat foglalkozó fiatalember beszívott kitárulkozása a nagy (?) közönség előtt. Ez a rövidfilm, fele ilyen hosszúságban és az epizódszerű monológokból kissé szelektívebben válogatva sokkal nagyobb durranás is lehetett volna, így csak 28 perc eleinte rendkívül szórakoztató, később azonban helyenként leülő kis nagyvárosi vagánykodás – nyakon öntve Chemical Brothers-zel.