Ennek a filmnek a gazdája valamikor a kilencvenes évek közepén egy utcai akciófilmet hozott össze barátaival élesben. A dolog szépséghibája annyi volt, hogy kamerát nem használtak. A rendező maga a banalitásokkal terhelt élet volt, a zenét Buzás szolgáltatta szlovák és cseh nyelven. A film tehát szájhagyomány útján került forgalmazásra, ezért apróbb eltérések lehetnek az eredetiben a lent írtaktól, de a lényeget tekintve igyekszünk majd korrektek maradni. Tehát Buzás és barátai kölcsönveszik ismerősük lehasznált kocsiját, hogy Győr-Sopron-Moson közútjain haladjanak céljaik felé. Elhagyják Nyúl községet, s valahol Novákpusztán meglátnak egy két és fél méteres felfújható nyulat, melyet azon mód elkötnek a bolt elől, ahol addig strázsált. Másnap a helyi napilapban felháborodott írás jelenik meg a tárgyban, hogy vajon ki lehetett az az elvetemült, aki könyörtelenül eltulajdonította a falu büszkeségét, jelképét és tájékozódási pontját. Másnap a nyúlrablók jelentkeztek a váltságdíjért. Két nappal később, mivel már a rendőrség is üldözte őket, fogták a nyulat, kezét, lábát és füleit összekötözték, s az eredeti helyszínen kilökték a száguldó Skodából. Ez lett tehát az első és ismereteink szerint az egyetlen valódi láthatatlan magyar film. Ilyen és hasonló előzmények, valamint az Országalma biztosította tapasztalatok után kezdett bele emberünk a A kis utazásba.

Az Önök tudósítója abban szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben van, hogy korában éppen megfelel film történéseinek, hiszen a nyolcvanas évek elején volt tizenhat, mint az utazás részesei, és éppen maga is bés volt, harmadik bés. Valahogy abban a középiskolában s a filmbéliben is voltak a tornatanárnővel bizonyos szexuális események. Ott is voltak korai zsenge szerelem-szerűségek, sör, cigi, intők, dorcók és csíkos mackók, valamint pókfoci. Sokaknak lett az NDK a felnőtté válás fontos állomása, vadul pörögtek a szocializmust építő táborok, izzadságszagú nyáréjszakákkal.

A kis utazás nagyon jól megcsinált film, a többségében amatőr fiatal szereplőgárda megbízható bájjal veszi a dramaturgiai buktatókat, hitelesen formálják magukat önmagukká. Ez a lehető legkevesebb, amit egy ilyen filmtől elvár az ember, de ehhez természetesen komoly rendezői empátia, biztos kéz, jó ötletek kellenek. Mindez megvan Buzás filmjében. A forgatókönyv, mely három ember munkája (Buzás mellett Kőrösi Zoltán és Pálos György jegyzi) minden bizonnyal kimunkált volt, ugyanakkor lehetőséget hagyott azokra bizonyos szépen bemutatott esendőségekre is, melyek miatt annyira szerethetők ezek a gyerekek.

A film végére kiderül, hogy mégiscsak nagy volt az utazás, senki sem tér haza ugyanazon emberként, mint aki volt az induláskor. Ennek ellenére nincs az a máshol oly gyakori kínnal kiszenvedtetett hepiend, amellyel még az egyébként is helytelen filmeket teszik abszolút kezelhetetlenné. A sztorivezetés szépen rímel a témára, elindul hazulról, beveszi a turmixgépes, keletnémet csajos NDK-t s megint csak hazatér. Így van ez jól, mert biztosra vehetjük, hogy mindenki volt már legalább egy ilyen történetnek a szereplője, s mindenki díjazza a róla szóló meséket.