
Úttalan utakon. A kint
és a bent már megvolt, most jön a fent és a lent. Újabb és újabb törékeny
üvegfigurák, de hát ki mondja meg, hogy ki az erős és ki a gyenge? Aki törik,
vagy aki tör? Miért megyünk színházba, hogy kiszolgáltassuk magunkat, vagy hogy
kiszolgáltassák magukat nekünk? A színházat vagy nem láttuk, vagy nem
emlékszünk, de a film és az írás megmarad. Szóval, itt van egy könyv. A Talált
ember. Mi találjuk meg őt, és ő minket, de nem csendben, passzívan a négy fal
között, hanem élesben, vibrálón, kiszámíthatatlanul. Csak el ne vétsük a
találkozást, legyünk együtt öntörvényűek, akármilyen veszélyes. Persze vannak
biztos pontok, emberek, akikhez képest lehet mozdulni. Meg kell találni őt!
Csak nehogy elfussunk, vagy támadjunk, amikor ő is csak védekezik! Kísérjük a
mellékúton, de ne tévesszük szem elől a célt, és válaszoljunk, ha kérdeznek.
Hogy ne maradjunk egyedül, legyen mindig kiért. Ne felejtsük el: „ A színház
gyehennatűz és dögtemető – szeretet nélkül.”
|