szexuális szolgáltatások

nyújtását jelenti idősebb urak számára, ráadásul az örömfiúk rendszeresen ki is rabolják a kuncsaftokat. Napi megaláztatások, kegyetlen strici, álmodozás a kilátástalanságból való megszabadulásról. Nagyjából ennyi. Az egyik szereplő a film nagy részében „Trainspotting” feliratú pólót visel, hogy mindenkinek világos legyen, mire számíthat. „Sekély sírhant” is lehetne a felirat: van vér is rendesen. Sőt lehetne a felirat: „Shopping and Fucking", annak az angol sikeres botránydarabnak (vagy inkább botrányos sikerdarabnak) a címe, amit nem is értem, hogy miért nem hozott még színpadra senki ebben a szűk hazában, illetve eddigi működése alapján valószínűleg az a Zsótér Sándor színházi rendező fogja ezt megtenni, aki a Nincsen nekem vágyam semmi forgatókönyvét jegyzi a színész-rendező Mundruczó Kornéllal együtt. (Mundruczó a színészdiploma megszerzése után közvetlenül nekirugaszkodott a filmrendező szaknak is, ezt nyűvi jelenleg, első játékfilmje pedig félig-meddig független produkció).

Tehát a némi groteszkkel vegyített angolszász újnaturalizmus mentén haladunk előre. Azzal a különbséggel, hogy a derék angolokban gyári tartozék a szociális érzékenység, míg a cinikus kelet-európai filmes csak zsigerileg akar sokkolni, fel sem merül benne, hogy ő most a társadalom figyelmét fogja ráirányítani például a perifériára szorultakra. Éppen ez a céltalan

sokkolási szándék

az, ami sokat gyengít a filmen. Akkor lehetne igazán erős, vérbeli kelet-európai, ha nem húzná alá a durvaságokat, nem tartana minden extrém akció után hatásszünetet, hanem magától értetetődő természetességgel nyomná arcunkba a sok mocskot, mint ahogy az magától értetődő természetességgel tenyészik Budapest-Gomorrában.

Van sajátos atmoszférája, van sodrása Mundruczó filmjének, undorító módon azt is lehetne rá mondani mintegy vállveregetőleg, hogy biztató első film, lesz ez még jobb is. Ugyanakkor nagyon önállótlan az egész, gondosan összegereblyézi a közhelyes aktualitásokat (épülő pláza, játékterem, drogok, bunkó biztonsági ember és közveszélyes rendőr), kicsit elmászik a szürreál felé (képben is megjelennek bizonyos perverz képzelődések, illetve vágással, gyorsított képekkel sűrít gyakran a rendező), de igazából nem gondolja végig, hogy mi motiválja a szereplőket. Pontosabban felszínesen gondolja végig és rögtön ki is mondat mindent a rendkívül suta dialógokban.

A film a manapság

divatos fiatal színészeket

vonultatja fel. Rába Roland most is kiváló. Nagy Ervinről ennek az alakításnak az alapján sem lehet megérteni, hogy mit látnak benne, akik látnak benne valamit, csak a fizikai kínok közepette vannak elvétve őszinte pillanatai. Csányi Sándor most hosszú évekre az ügyeletes durung lesz, szokásos kliséit hozza ezúttal is. Kovács Martinának ez eddigi legkomolyabb filmszerepe, talán övé a legérzékenyebb alakítás a meglehetősen iskolásra (megmutatjuk formanyelvileg mit tanultunk a főiskolán, megmutatjuk, hogy ismerjük a jelenleg divatos trendeket) sikeredett, de messze nem dilettáns filmben.