Balkáni vegyes, nem akar a zenekar mondvacsinált szabályoknak megfelelni. Munkálkodik a cimbalmos, homlokán napszemüveg. Egy szintetizátor segít neki, kordában tartja magát, csak néha telíti túl a hangzást a maga mesterségességével. Bőgő és koboz diktálnak könyörtelen ritmusokat és időnként különböző fúvóshangszerek borzolják a kedélyeket. El is csodálkozik az ember, hogy egy húszcentis csővel ennyi embert így meg lehet vadítani. Mert ez is értelmetlen vita, hogy melyik az „igazibb": hallgatásra avagy tánchoz zenélni. Ezen az estén van mindegyikből. Elszántabbak körbe kapaszkodnak össze. Ernyedtebbek meg csak ücsörögnek a pincehűvösben és örülnek egy kis békességnek. Mint a pizza, már annyira megszokott ételünk lett a balkáni zene is. Nyilván ugyanúgy csodálkoznának a donor-népek ezeken a mi pizzáinkon meg balkáni koncertjeinken, mint ahogy mi a nyugat-európai éttermek gulyásán, de pont jól van ez így. Pénteken majd jön a Besh O Drom, a maga mutáns-zenéjével, lehet megint elengedni magunkat.