Szereted a színházat?

Hát ez nem valami taktikus kérdés. És szeretném is kikerülni a választ.

És a közönséget?

A közönség természetesen része az előadásnak, mert hol konfliktusban vagyok vele, hol meg egyetértésben. Éppen a konfliktusok miatt szeretem a közönséget, mert ez ad lehetőséget arra, hogy meggyőzőbb lehessek. Így működöm mint színész. Szükségem van ezekre a konfliktusokra, mert a lelazult, mindent befogadó közönség nem ad annyi töltést.

Az előadás címe az, hogy „A nyugati szlávok dalai”. Hányan énekelnek ebben a darabban?

Itt egyetlen előadó van, de az nem én vagyok. Ha komolyan kell válaszolni, akkor nem tudom, ki az… Nem igazán értem őt, aki ezt csinálja. Ez az ember sokkal igazabb életet él, mint én. Úgy él, ahogy én csak szeretnék. A dolog tragédiája, hogy nem tudok olyan lenni. Ez személyes tragédia és semmi köze az előadáshoz. Ez az a mítosz, amibe be szeretnék jutni; talán énemnek egy része már ott van. Túlságosan bűnös, túl hiú vagyok, túl evilági vagyok ahhoz, hogy egész lényem odakerülhessen.

Mi hozza létre ezt a lényt? A képzelet vagy a valóság?

Szeretetből születik. Az összes dalt szeretett feleségemnek írtam. Ám egyelőre ezek a dalok az ő számára olyanok, mint a falra hányt borsó – én ezekkel a borsószemekkel szeretném a falat áttörni.

Vonatkozó előadások:
A nyugati szlávok dalai   07.27.00:00