Példaképeink aranyfogú romák, akik minden elképzelést fölülmúlva tudnak élni, vagyis mulatni. Szenvedélyesek és könnyelműek. Kisebb felindulásból már késelnek, de alázatosan tisztelik a nagymamát. Ilyen tipikus alakok jelennek meg lelki szemeink előtt, amikor a Besh’o’drom zenéjét hallgatjuk. Nem kell sok idő és már azonosultunk is velük, jöhet a tánc. Mert akkor ott már nincsenek gátlások. A felszabadító ugrálás kicsit hasonlít is egy szerb kólóhoz, pláne ha összekapaszkodunk.
Azért a mai divat mégis csak a balkáni zene. A Besh’o’drom is játszik román, török, bolgár, cigány (sőt moldvai és gyimesi) zenét is, meghatározó számaik a Kusturica-filmek zenéit idézik. Pedig milyen rég volt, mikor először láttuk a Cigányok idejét. Ott aztán volt sírás meg nevetés. Nemrég láthattuk a tévé-változatot is, tele olyan apró részletekkel, újabb és újabb finomságokkal, amelyek bizonyították, mennyire gazdag ez az anyag. És jött az Underground meg a Macska-jaj. Amíg Kusturica nem unja meg ezt a témát, addig mi is erre a zenére fogunk tombolni.
A JATE Klub zsúfolásig megtelt, a közönség őrjöng, a fiúk nyomják tiszta erőből, a lány meg szépen énekel és táncol. A virtuóz szólók tovább hergelik a nézőket, fokozzák a fokozhatatlant, minden hangszer megkapja a magáét, egy ilyen szóló bármeddig eltarthat, de a nézők is állják a sarat, a feszültség alig bírható, pedig a harmonikás meg a trombitás itt sincs. (Kicsit azért hiányoznak is.)
A népzenei motívumokat populáris francia slágerek, filmzenék balkánosított feldolgozásai tarkítják. A San Francisco utcáin örök sláger, igazán feldobja a hangulatot. A román malacbandák a Dallas zenéjét nyomják hasonló átdolgozásban. Reméljük, nemsokára ez is eljut hozzánk. Az biztos, a zenészek boldogan játszanak, a lelküket is odaadják, de ennek megvan az eredménye. Még csak egy éve létezik a Besh’o’drom, de már igazi sztárok. A vérükben van a zene, vagy valahol máshol, de ez mindegy is. És a nevük is jelent valamit…