Mindig sajnáltam a nagybőgősöket meg a fotósokat, ahogy keresztként cipelik a hangszerüket. Elszánt ember Révész Róbert is, vállán az apparáttal megy egyik előadásról a másikra. Mindig megvívja a helyét az alkalmas helyért, mint akármelyik civil a közönségből. Aztán lejátssza az előadást, mint akármelyik színész az előadásban. Kiváló fotósok vannak, akik képtelenek színházat fényképezni, mert mindig lemaradnak a pillanatról. Akkor ugyanis már késő van lőni, amikor beállt a kép, tudni-érezni kell azt előre, mi fog történni, hogy idejében lehessen az időt megállítani. És tudni kell úgy komponálni, hogy ne szobrok legyenek a képen, hanem lehessen látni a képből, mi történt előtte és mi fog utána, hogy az a diszkrét csattanás elhangzott a sötétből. A jó színházi fotós egy kicsit színész is.

A fesztivál helyszínein öt évet bemutató válogatás. Volt miből válogatni: Révész mindent lefényképez a THEALTERen, ott van minden előadáson. ő a fesztivál emlékezete. Mi marad meg egy-egy THEALTERből a Révész-képeket tartalmazó vaskos mappán kívül? Ott vannak sorban a polcon: színház-befőttek. Most meg kint a falon: nézem őket és feltolulnak az emlékek. Ja tényleg, ez akkor volt, amikor… Ezt vagy ezerszer elmotyogom. Filmmé állnak össze a képek. Határozott, nagy foltok árnyékból és fényből. És tengernyi arc testközelből. Mintha odahajolnánk. Vagy ők hajolnának felénk.

Hajnal van, készül az Ex-Stasis. Révész is befut, vállán a napi zsákmány. Titokzatos műveletbe kezd a fürdőszobában. Sokáig pancsol a sötétben, aztán mint a ruhákat, kicsipeszeli a negatívokat. Várja a száradást, közben beszélgetünk. Sok fotós olyan, mint a diktálásra gépelő gépírónő, nem jut el az agyáig, hogy mit fényképezett. Révészről újra meg újra kiderül, hogy látja az előadásokat és véleménye is van róluk. Megállás nélkül dolgozik a nézőtéren: állandóan dönt, hogy melyik objektív, milyen beállítás, és közben megéli az előadást is. Szárazak a tekercsek, újabb különös rítus következik a világítóasztalon a nagyítóval. Ahogy Révész kiválasztja az aznapi képeket, abból megint az derül ki, hogy pontosan tisztában van az egyes előadások természetével.

Révész Róbert nem színházat fényképező fotós, hanem színházi fotós. Komoly különbség van a kettő között. Utóbbiból talán ha tucatnyi van összesenaz országban… Most gyorsan összeszámoltam, annyi sincs.