Az Andax 1998-ban kezdett egy lebujban, akár az ezredvég előérzete is mozgathatta őket azon a keskeny ösvényen, amelynek mostanság már a végén járnak, tehát vagy harchoz vagy dzsungel ,az ezredvég mindenesetre lejátszóban, s nagyon ideje is, mert nem jutott eszébe semmi rólunk. Az Andax viszont táncolt tovább – még – 99-et mutatott a naptár, líraiságukat napipolitikába csavarták, összerázták – mix – vettek egy mélylevegőt és irány 2000. Na, ott aztán igen!
Tikkadt és kókadt formák a versekbe vetett bizalom, a szövegerő mázsáinak görgetése nő, ahogy lábraperdül, férfi, a pisztrángfogó Csehovot böngészgető Pilinszky, pohár, asztalok, bárlekvár, szaténkendős robbantós detonizőr, ahogy papírzsepibe ondóz. Színház, mely korunk – ajaj – súlytalanságát időzi műveiben, számolhat is tízig, s az egymásra aggatott nullpontok kalandjai között kapirgálhat a Nagy Monstrancián. Mindenesetre.
Botrány, hogy van egy nő, lát, hall, érez a színházában, mindig összevadászik annyi palit és partnert, hogy megmozgassa a képüket, játszanak nyolcat – ez az év is szia! – és közben épít olyat, amit csak ő tud errefelé, ahol még jó, ha a faszik légyfogónak használják a színésznőiket. Nyugodtan nevezném világszínvonalnak, amit a Zsalakovics rendez. Ennek a negyedrészt konvertstációjával fesztiválhegyeket söpörnek a trendcsillagocskák, szerencse, hogy nálunk a seprűhöz mindjárt ott a lapát.
A pupillák közelében minden élesebb minden mutatja magát, és ezt a nem trilogikus néző is analizálhatja a tágulásban. A férfi és a nő maradt végülis. Nem rossz arány. A duális távolságok a legrövidebb úton semlegesíthetik egymást, nő férfi nélkül és férfi nő nélkül és együtt egymásért, mint kislovagok a jégmezőkön, ahol fűse nő. A szépelgősség csapdája és az unalom bárdja hasogathat, a fűrészek fölsírnak, a világ: darabokban. Ha majd az unalom szép lesz és méltóságos, ha tovább már nem mehet még így sem, akkor az ott: paradicsom. Páratlan lehetőség a megváltás őstermelői számára. Igazolvány, melynek fölmutatása Corpus Deletei. A Magasztos Mágnes. A Taknyos Turbulencia. A Kikövezett Koala. A Várandós Villa.
A vonóhorgot most akasszuk le egy pillanatra. Tükörben vetkőztetjük magunk félidejét. A félidőben még döntetlenre állunk, a végén kiegészülünk a másikkal, aki nem más, mint a tükör túloldalára szorult lábunk és kezünk és profilunk, és a parókánk, a szoknyánk, a kisnadrágunk és a harisnyánk, de a pantallónk alatt már nem viselünk pantha rei-t. Minden áll, akár egy tükrös almárium, melynek mélyén evőeszközök várnak a végső nevetésre. A desszertek bölcsen hallgatnak. A zongorában fanatikus torta, akit elfelejtettek kivinni a játszótérre, a falmászóverseny így magában inkarnál. Az inkarma élesítve. A Biztosító embereket küld, hogy megmérje a károkat. Egy simogatás ittott, egy lehelletnyi légellenállás, egy felsorolás, mely a zsarolás hibajegyzéke, egy sima. Egy flott.
Halász Péter közlését ideigényelve, ezúton üzenjük az Andaxnak. Bár tudjuk, az úr eleve saját halgazdaságára, halászati tilalmaira és haltetemeire gondolt, de mégis.
Rossz színházat kell csinálni!