Hol vannak már azok az ínséges idők, amikor Egerben a Leányka utcai kollégiumban hajnali akárhánykor belehasított az éjszakába egy sivító hang. Talán szaxofon? Vagy inkább az a síp, ami a golyósrágókat tároló műanyag furulyákon volt? A lényegen nem sokat változtatott. A portás néni megadóan próbált szundikálni, mi pedig anyázva húztuk fejünkre a paplant. Pár óra elteltével aztán, amikor még mindig nem jött álom a szemünkre, őrjöngve támolyogtunk ki a folyósóra, és az éktelen fű-stben gondtalanul improvizáló kedves lakótársainkat megpróbáltuk csendre inteni. Mindhiába. Ha a fiúk egyszer beindultak, nem volt kegyelem.
Az akkori – na jó, nevezzük így – szerzemények, ha jól emlékszem még aláfestésnek készültek a 40 Labor korai filmjeihez. Bár néha voltak koncertek is a Más klubban. Számokról azonban a legnagyobb jóindulattal sem mernék beszélni, inkább improvizációs performance-okról, ahol az élvezetet is inkább az nyújtotta, hogy ismertük a lelkes őrülteket, akik a színpadon önmegvalósultak.
Tegnap éjjel viszont az akkorihoz képest egy kiforrott zenekarral volt dolgunk. (Persze itt nem a hosszú percekig tartó tanakodásokra gondolok.) Ráadásul a felállásban is jócskán történt változás. A banda zeneszerzője az Adam 30-os Bujdosó János lett, aki szerencsére már elfeledte, hogy pár éve mennyire neheztelt rám egy koncert beszámolója miatt, amit ő roppant negatívnak érzett. Csatlakozott hozzájuk továbbá Horváth Viktor dobos, és Kovács Ferike trombitás. Hiányzott azonban Vereb Szabi, aki épp Portugáliában csavarog, és Laca, művésznevén már csak Vasile Croat, aki Görögországban nyaral, és akit jól ismerhetünk már a 40 Labor filmjeiből. Frici, aki szintén a társaság oszlopos tagja és a vetítőkért felelt, nem győzte hangsúlyozni, hogy ez már egy komoly formáció próbákkal, megírt témákkal, számos koncerttel és többek között egy szlovákiai turnéval is a háta mögött. Hevesi Nándi (alias Ivan Buharov) elmondása szerint a közönség maximálisan nyitott rájuk, és mindenhol kedvező fogadtatásra leltek. Aki a Mediawave-en járt, az már tudja, miről van szó. De legenda kering egy koncertről is Pécsett, ahol annyira beindult a tisztelt publikum, hogy épp csak a ház falát nem rúgták ki.
Igaz, az őrjöngés elmaradt, de különös hangulatú volt a tegnapi Régi Hungária-beli vetítéses koncert. Feltételezem, láttak ezek az öreg falak már kíméletesebb dolgokat is, mint kőkemény „old-school” pornót fejjel lefelé, Gusztávot, Nu Págágyit, vagy jéghokizó mackókat szinkronban egy kis koporsóvivéssel. És hallottak már csiga-bigásabb szalonzenéket is, nem pedig ilyen furmányos módon elegyített alter-etno-free jazzt és még ki tudja mi mindent. Táncolók itt is akadtak, negyed óra után elmenekülők is, de olyanok is, akik a lassú fagyhalált úgy kerülték el, hogy hagyták a zenét átfolyni magukon. Szerintem ők jártak a legjobban. Mindenesetre, aki úgy érzi, lemaradt valamiről, a Szigeten bepótolhatja augusztus 3-án, a Wanted színpadon.